Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Ácsné Dankó Éva: A zsákos teherhordásról és egy érdekes fajtájáról

Ácsné Dankó Éva A zsákos teherhordásról és egy érdekes fajtájáról A teherhordás, szállítás pontosságára sok tanulmány felhívta már a figyelmet.

1 A teherhordás néprajzi kutatása szép eredményeket tudhat a magáénak és éppen ezért tűnhet föl, főleg Paládi-Kovács Attila egyik megjegyzése alapján, hogy kutatásunk alig foglalkozott a legáltalánosabb teherhordási eszközzel, illetve teherhordási móddal, a zsákkal, illetve a zsákolással. Paládi-Kovács Attila a magyar parasztság teherhordó eszközeinek — amelyek között nem szerepel a zsák — területi elosztását jellemezve, azt jegyezte meg, hogy az Alföld középső és déli részein a másutt elterjedt, általánosan használt teherhordó eszközök egy része (hátikosár, puttony, batyu, hamvas, teherhordó lepedő, hátiruha, zajda, átalvető, iszák stb.) hiányoznak.

2 Tájékozódásom és szerény kutatásaim alapján úgy vélem, hogy az Alföld középső és déli részein különösen, de másutt is a zsák, a zsákolás, a zsákkal történő teherhordás pótolja ezeket a teherhordó eszközöket és módokat.

3 Erre utal Paládi-Kovács Attila Néprajzi lexikonbeli szócikke is, az átalvetőről, amikor azt mondja, hogy az Erdélyben és Moldva egész területén használatos átalvető helyett ,,a Tiszántúlon középen megcsavart vászonzsákokkal cipekednek hasonló módon, de a tárgy (ti. az átalvető) erdélyi formája itt nem ismeretes".

4 A zsákkal való teherhordásról Debrecenben, Sárospatakon, Pécsett, Kunszentmiklóson, Hajdúböszörményben, Túrkevén, Kisvárdán, Sarkadon, valamint Székelykeresztúron (Cristuru-Secuiesc), Sárközújlakon (Livada), Zilahon (Zaláu), Hanván (Chanava), Eperjesen (Presov), valamint Újvidéken (Novi Sad) és Zágrábban, illetve környékükön tájékozódtam. Debrecenhez kapcsoltan szélesebb körű kutatást végeztem egyrészt Nyírlugoson, másrészt az Észak-Bihari síkság több településén (Sáránd, Mikepércs, Hajdúbagos, Monostorpályi, Nagyléta, Vértes, Berettyóújfalu, Berettyószentmárton stb.).

5 A zsákos teherhordásról összefoglaló módon elmondandókhoz az adatokat ezeken a helyeken gyűjtöttem. A zsák német eredetű, az egész magyar nyelvterületen elterjedt magyar szó, a (r) Sack szóból származik, már a XIV. században feltűnt, több jelentése és származéka van.

f

! Eredeti és legáltalánosabb jelentése durva kendervászonból készült, hosszúkás tartó-tároló eszköz. Általában egy szélből készült olyan formán, hogy a hosszát kétszer vették és a két hosszanti oldalát összevarrták. így önmagából, saját anyagából zárt feneke lett. A zsákvászon két végét nem varrták össze, hanem erősen beszegték, nehogy bomlani kezdjen; nyitott maradt, ez lett a zsák szája. A legtöbb esetben a zsák-száj szegéséből erős zsákmadzagot, zsákkötőt hagytak, illetve készítettek, amivel a zsákot bekötötték, miután beletették, amit tartani vagy szállítani akartak benne, illetve vele. Zsákvásznat majdnem mindenütt szőttek, de kialakultak olyan területek, helységek, ahol a kender minőségétől és mennyiségétől, a zsákhasználat elterjedtségétől (pl. nagymennyiségű szemtermelés) függően több zsákvásznat szőttek, mint másutt és nagyobb menynyiségű zsákot is készítettek. Ilyen terület volt többek között Sarkad és környéke, Berettyóújfalu és környéke (pl. Hajdúbagos), Nyíregyháza és környéke a Tiszántúlon. Különösen sok zsákvásznat és zsákot készítettek Gömörben és nagyrészét az Alföldön értékesítették.

7 Korábban csalánból is szőttek zsákvásznat 311