Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Sterbetz István: Megfigyelések a Suschkin lúd (Anser neglectus Suschk.) etológiájáról és ökológiájáról

tartja a legbiztosabbnak, amely az A. neglectus meghatározását nagyobb távolságról is lehetővé teszi. Az irodalomból ismertetett, szabadtéri határozóbélyegek helytállóságáról zömmel magam is meggyőződtem. Hang alapján történő felismerése gyakorlott vadász és ornithológus számára szinte csalhatatlan. Jó fényviszonyok mellett hangsúlyozottan sötét feje és nyaka is szembetűnő, azonban a Nagy Jenő (1907) által említett, egyöntetűen fekete csőr a megkülönböztetésre alkalmasnak ítélt testnagysággal egyetemben könnyen okozhat tévedéseket. A vetési ludaknál lassúbb szárnyalás tényét helytállónak ismerem el. Erre a Biharugrán 1961. XI. 2-án vetési ludak között felismert, magános Suschkin lúd esete adott lehetőséget, amikor egymás mellett szálló fabalis és neglectus összehasonlítását végezhettem el. A lomhább röptű ludat sikerült elejtenem, így meghatározása nem volt kétségbevonható. A Suschkin lúd nehézkesebb röpülését Lambrechtnek (in Schenk 1930) fentebb már említett megjegyzése is alátámasztja, amely szerint az A. neglectus vállövének csontozata az A. fabalisokénál kevésbé pneumatikus. A Suschkin lúd viselkedésében számomra különösképpen feltűnő volt az egyéb vadludaktól való következetes elkülönülése. A dél-alföldi vadlibavadászatok és megfigyelések során ezt tapasztaltuk a harmincas-negyvenes években, amikor ott ez a vadlúd még évente megjelent. Beretzk (1956) e tulajdonságát hangsúlyozottan jellegzetesnek ítélte meg, de Szomjas László hozzám intézett levelében is megjegyezte, hogy a „gege ludak rendszerint külön járnak". Tételesen felsorolt adataimból is kitűnik ez a hajlama. Az egyéb lúdfajok közé keveredett A. neglectusok több órás megfigyelésére a Csabacsüdi-legelőn volt lehetőségem 1941. III. 27-én. Az ott feltorlódott több tízezernyi A. albifrons és néhány száz A. erythropus között hang, nagyság és nyak-fejszínezet emelte ki a 12 egyedből álló A. neglectus csapatot. A Suschkin ludak a huzamos megfigyelés egész időtartamában szorosan összetartó együttest képeztek. A két lilikfaj egyedei legelés közben keveredtek, a neglectusok azonban láthatóan kizárták csoportjukból a közelítő albifronsokat. Amikor igyekeztem közelebb kerülni a legelő vadlúdtömeghez, először a nagylilikek kezdtek nyugtalankodni és adtak figyelmeztető hangjeleket. A Susshkin ludaknál a menekülést megelőző testtartást csak saját fajtársuk őrmadarának kiáltása váltotta ki. A folyamat visszafordítása is hasonlóképpen történt. Látva a ludak nyugtalankodását, lefeküdtem a réten. Lilikek és Suschkinludak eltérő időpontban akkor kezdtek újból hozzá a legeléshez, amikor őreik nyugtalansága feloldódott. Üjabb közelítési kísérletemre a vadlúdtömegnek mintegy fele, közöttük a neglectus csapat is, levegőbe emelkedett. A nagy kavargásban a Suschkin ludak zárt alakzatban szálltak a néhány száz méterre levő, másik, legelő vadlúdcsapathoz. Kardoskúton 1952. IV. 11-én füvespusztai környezetben néhány száz A. albifrons, kisebb csapat A. erythropus és A. fabalis mellett sikerült 6 db A. neglectust felismernem. A legelő ludak közeli megfigyelésére a pusztát szegélyező csatornatöltés fedezéke adott lehetőséget, ahonnan mintegy 60—80 m-ről az A. fabalisok és A. neglectusok viszonylag gyéren és halkan megnyilvánuló ,,beszégetését" tudtam összehasonlítani. Ennek többszöri ismétlése után kitűnt, hogy a vetési lúd többnyire három-négy tagú gagaga-gagaga-gage hangjeleket ad, a Suschkin lúdnál ezzel szemben általában egy-két tagú, és nyújtottabb, sokkal mélyebb gaa ... gagaaaa hangokat hallottunk társammal. A neglectus hangjának mélysége a fabalisok mellett hallva sokkal határozottabban feltűnő volt, mint tiszta csapatok, vagy magános példányok esetében. A vetési ludak köztudottan kevésbé lármásak, mint a két lilikfaj, vagy a nyári lúd. Elsősorban a fentebb részletezett kardoskúti, de az egyéb — e libára vonatkozó — megfigyeléseim alapján is az a benyomásom, hogy a Suschkin lúd még a fabalisoknál is ritkábban ad hangot. Ökológiájára csak egykori nagyforgalmú gyülekezőhelyeinek alapján kö37