Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Sterbetz István: Megfigyelések a Suschkin lúd (Anser neglectus Suschk.) etológiájáról és ökológiájáról
vetkeztethetünk az irodalomból ( Grote 1930, Schenk 1930, 1930 a), amelyből egyértelműen kitűnik, hogy a múlt század végén, illetve a jelen század első évtizedeiben tapasztalat tömegmozgalmak a Szovjetunió európai sztyeppéin, Taskent félsivatagba hajló sztyeppzónájában, Seistan hasonló jellegű területein és a Kárpát medencének a Tiszától keletre levő nagy füvespusztáin — így elsősorban a Hortobágyon — mentek végbe. Suschkin szerint (in Grote 1930) Ufa környékén A. fabalis csak szórványosan mutatkozott az A. neglectus tömegekben a századvégi nagy invázió alkalmával. Szomjas László hortobágyi levélközlése szerint: „...a gege ludak jobban szerették éjszakázni a tiszamenti csetkákás, nádfoltokkal vegyes szikestavakat, gazos tocsogókat, és vízinövényzettel szegélyezett halastavakat, mint a pusztán levő, vízinövénymentes síkvizeket". Saját megfigyeléseim alapján a Suschkin lúd éjjelezőhely igényét körvonalazni nem tudom, mivel vizsgálati területeim kisebb terjedelme az oda sereglő lúdf aj oknak nem adott válogatási lehetőséget. Biharugrán halastavon, Kardoskúton a puszta egyetlen, 3 km hosszú sekély, nyílt szikestaván, Nagyszénáson vízállásos szikes legelőn éjszakázott valamennyi lúdf aj, egyetlen tömegben. Táplálkozás közben megfigyelt A. neglectusokat minden esetben — mindöszsze három alkalommal — füvespusztai környezetben találtam. E területek legjellemzőbb uralkodónövényzete az Achilleo és Artemisio-Festucetum pseudovinae társulások. Kardoskúton 1972. X. 30-án A. albifrons csapatból kilőtt Suschkin lúd gyomortartalmában Triticum, Festuca pseudovina, Suaeda maritima és Plantago sp. zöld részeit találtam. A Magyarországon át vonuló A. albifrons, A. erythropus és A. fabalis példányoknak több száz, általam megvizsgált gyomortartalma alapján ( Sterbetz 1967, 1968, 1971) meggyőződtem arról, hogy egyedül az A. erythropus táplálékösszetétele marad .mindenkor kifejezetten sztyeppei jellegű. A nagy lilik és a vetési lúd táplálékválasztását a növényzet adott állapota, és a szántóföldeken kínálkozó esetleges táplálékkonjunktúrák erősen befolyásolják. A százalékarányok ennek megfelelően alakulnak a pusztai fűfélék, a zsenge gabonavetés, valamint a gyom és szántóföldi kultúrmagvak között. A vetési ludakról egyébként is köztudott, hogy szétszórt telelőhelyeiken nagyon eltérő körülmények között szerzik táplálékukat. Az A. neglectus környezetét értékelve nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy magyarországi gyülekezőhelyei a két lilikfajéval egyeznek. A Dunától nyugatra, a kárpátmedencei vetésilúd-vonulás súlypontos területén a Suschkin lúd mindössze három alkalommal került meg itt is a sztyeppjellegű Fertő tó környékén. Duna—Tisza közének átmeneti zónájában, ahol vonuláskor már szintén a vetési lúd van túlsúlyban, 1900 óta szintén három gyűjtött példányról van tudomásunk, és megint csak füvespusztán, Szabadszállás, Fülöpszállás, Dunaföldvár körzetében. A Hortobágyon, Biharugrán és a Tisza—Maros közének vadlúd gyülekezőhelyein, ahol az A. neglectusok inváziója végbement, a vetési ludak számaránya 5—10% körül alakult, és az A albifrons dominált. A Suschkin lúd vonulási idejének alakulása ökológiai szempontból ősszel semmitmondó. Október első napjaiban általánosítható érkezése és novemberi tetőzése az egyéb, itt átvonuló északi vadludakéval egyezik. Tavasszal már inkább szembetűnő kései elmaradása. Csörgey (in Madarász 1909) szerint ez a legkésőbb távozó vadliba, a Hortobágyról csak május elején tűnik el. Saját megfigyeléseim legkésőbbi adata április 11. Az elhúzódó tavaszi vonulásból magas északi költőterületekre következtethetünk. Annak ellenére, hogy a Suschkin lúdról összegyűjtött adatok Magyarországtól Taskentig, Seistanig következetesen sztyeppei és félsivatagba hajló környezetet tükröznek, mégis óvatosan kell fogalmaznunk az ilyen értelmű ökológiai jellemzés tekintetében. Az A. neglectus fészkelőterülete ugyanis mindmáig ismeretlen. Nem tudhatjuk, hogy valóban a füvespusztához ragaszkodó ökológiai igény, vagy csak a fészkelőterület hollétéből származó topográfiai tényezők, 38
