Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szűcs Ernő: A Hajdúböszörményi Villamossági Rt. (1910—1948)
1200 pengős részvényben) állapították meg. Az államháztartás rendezése miatt azonban (szanálási válság) nagy összeggel, egy év alatt 1652 pengővel növelték az üzem adóterhét, s ez azért is nagy nehézséget idézett elő a vállalat gazdálkodásában, mert a fogyasztóknak mindig jelentős része maradt adós (évenként 16—21 ezer pengő között ingadozott az adósok tartozása), így a súlyos adóteher és a kintlevőségek nagysága miatt kevés forgótőkéje maradt a vállalatoknak. Emiatt jelentős hiteleket kényszerült igénybe venni, s ezek kamatterhe pedig csökkentette a jövedelmezőséget. A Ganz 1925 őszén tárgyalásokat kezdett Hajdúdoroggal a község Böszörményből történő távvezetéki energiaellátása ügyében. A Hajdúböszörményi Villamossági Rt igazgatósága ehhez elvben hozzájárult, majd 1926. március 16-án a következő álláspontra helyezkedett: hajlandó saját költségén kiépíteni Dorogig a nagyfeszültségű vezetéket, ha az ottani fogyasztói árak azonosak lesznek a böszörményivel, de a közvilágításra felajánlott havi öt millió korona helyett tíz milliót fizessen Dorog. Elvben hozzájárult az igazgatóság a villanytelep bővítéséhez is, végleges állásfoglalását azonban attól tette függővé, hogy a beruházás mennyibe kerül és milyen feltételek mellett lehet 35 éves annuitásos kölcsönhöz jutni. Az üzem vezetősége már július 8-án (1926) tájékoztatta az igazgatóságot, hogy a 16 km hosszú 15 kV-os távvezeték építése 80 ezer pengőbe kerül. A Ganz pedig közölte, hogy az erőmű szükséges mérvű bővítése 250 ezer pengő beruházással jár. Mindez olyan tehertételt jelentett volna, hogy okvetlenül emelni kellett volna a fogyasztói árakat. Ajánlatosabbnak látszott ennél az, ha Hajdúböszörmény Debrecen város Világítási Vállalatától veszi az energiát, s a jelenlegi helyi erőművet csak biztonsági tartaléknak használja. Megindultak tehát a tárgyalások a két város között. A feltételek igen kedvezőnek látszottak. Debrecen vállalta, hogy saját költségén kiépíti Böszörményig a távvezetéket, elkészíti az ehhez szükséges transzformátor-állomást, és az energia egységára sem lesz magasabb, mintha azt helyben állítanák elő. Debrecen hajlandónak mutatkozott arra is, hogy öt évi hitelt nyújt Dorognak a két helység és Dorog közötti távvezeték megépítéséhez. (így az utóbbi vezeték költségeit Dorog viselné.) Ilyen ajánlatok után a vállalat megkötötte a szerződést a debreceni villanygyárral. A szerződést Hajdúböszörmény város képviselő testülete is jóváhagyta, s rövidesen megindult a távvezeték építése. 2 4 A szerződés aláírása után, még ugyanabban az évben (1927) megépült a távvezeték és elkészült a transzformátor-ház is. A hajdúböszörményi erőmű gépei azonban még néhány hónapig tovább dolgoztak és csak 1928. április 27-én éjjel álltak le, s másnaptól már a debreceni villanygyár látta el árammal a várost.^ A gépeket nem szerelték le, hanem esetleges üzemzavar esetére meghagyták tartaléknak. Ettől kezdve a Debrecenből szállított villamos energiát a Hajdúböszörményi Villamossági Rt osztotta szét és adta el felárral a helyi fogyasztóknak, vagyis megváltozott a részvénytársaság jellege, mert önálló energiatermelő üzemből, elosztó üzemmé vált. Elosztó üzem Az egymást követő üzletévi jelentések mind megállapították, hogy az áramszolgáltatásban ettől kezdve nem voltak fennakadások, Debrecen rendszeresen és állandóan (éjjel-nappal) szolgáltatta az energiát, ami a lakosságban megnyugvást keltett. A vállalat részére pedig kedvező volt, hogy elkerülte a géppark nagyon is időszerűvé vált költséges felújítását. Jóirányú változás volt az is a Hajdúböszörményi Villamossági Rt részére, hogy kintlevőségeinek jelentős részét sikerült behajtania. Ugrásszerűen megnőtt azonban a vállalattal szemben a „hitelezők követelése", ami valószínűleg a Debrecen város Világítási Vállalat által nyújtott és még ki nem egyenlített energia árából állt. 302
