Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szűcs Ernő: A Hajdúböszörményi Villamossági Rt. (1910—1948)
Néhány jellemző adat a Hajdúböszörményi Villamossági Rt 1926—1937 közötti mérlegeiből 2 6 III. számú táblázat 1926 1927 1928 1929 1930 1931 Nyereség 5 577,36 6 246,29 5 987,11 6 512,46 6 612,12 5 680,41 Haszonbérlet 16 818,13 17 509.— 18 943,81 22 194,79 17 967,34 20 612,37 Adósok 18 464,90 16 953,66 20 570,70 10 735,45 5 780,70 8 210,27 Hitelezők 11 184,67 5 597,22 50 279,21 58 194,96 50 661,56 49 767,39 1932 1933 1934 1935 1936 1937 Nyereség 5 003,82 5 701,47 3 990,47 5 478,49 16 657,33 5 462,28 Haszonbérlet 16 672.— 17 549,36 9 464,93 14 073.— 21 566,85 22 094,93 Adósok 4 862,61 6 374,74 —,50 144,66 11 407,83 6 866,76 Hitelezők 45 041,75 43 265,27 41 086,91 41 972,58 43 585,58 33 980,44 Megállapítható az is, hogy a pengő-mérlegek óta (1926) az általunk vizsgált perióduson belül a vállalat mindig nyereséges maradt. Áll ez még a gazdasági válság nehéz éveire is, amikor pedig sikerült a fogyasztást 15,3%-kal emelni, akkor (1936) pedig jelentősen megnőtt a nyereség. Feltétlenül rá kell mutatnunk arra is, hogy a vállalat léte nemcsak a korszerű világítás és energia nyújtása miatt töltött be fontos szerepet a város életében, hanem a város pénztárába évenként mindig tekintélyes összeget fizetett be „haszonbérlet" címen, amit a városi tanács a település fenntartására, közületi kiadásokra fordíthatott. így pl. a kimutatásunkban szereplő, mondhatni a legnehezebb években, (szanálási majd a világgazdasági válság idején) összesen 215.466,52 pengőt juttatott a vállalat a kommunitásnak. A villamossági vállalat fő hivatásszerű feladata (a villamos energia biztosítása a város lakosságának) mellett a rentábilitásának is döntő kérdése a fogyasztói létszám, illetve a fogyasztás emelése volt. E kettős feladat végrehajtása azonban sok nehézségbe ütközött. A város 1928-as magánvilágítási fogyasztása mindössze 98 640 kWó volt, s ez — ha tekintetbe vesszük Böszörménynek ekkor közel 30 ezer lakosát — igen alacsony, mindössze 3,3 kWó egy főre jutó fogyasztásnak felelt meg. (Debrecenben 31,8, Nyíregyházán 21,8, Kisvárdán 9,2, Szolnokon 15,6, Karcagon 4,7, Mezőtúron 5,4 kWó.) A város magánfogyasztóinak száma ugyanebben az évben 1076, ami ugyan több mint kétszerese a tizenöt évvel (1913-as) azelőttinek (450), de másoldalról ez azt jelentette, hogy csak minden hatodik házba (nem lakásba!) van bevezetve a villany. Mindebből az is következik, hogy a részvénytársaság igen mérsékelt hasznot húzott a világítási fogyasztásból, ezért ennek növelésére mindent el kellett követnie. Ezt célozta az üzemvezetőnek az a javaslata is, hogy az árammérőket ingyen, a belső berendezést és lámpatesteket pedig egy-két évi részletre adják a fogyasztóknak. Az igazgatóság a javaslatot magáévá tette, de kötelezővé tett bizonyos minimális fogyasztást. Az eredmény 303
