Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878

serű gyümölcseit ; feldúlta a polgárok közötti egyetértést, féltékennyé, tartózkodóvá tette az emberehet egymás iránt, mindenki zárkózott lett, ember és lakóstársában birtokára kácsingó irigyét tekintette, fensőbb és alsóbb köröket pártokra szakított..." A munkát a böszörményi közgyűlés nagy hirtelenséggel elfogadta, pedig hol van olyan halandó a szerzőn kívül, aki azt merné állítani, hogy a sűrűn nyomott 126 oldal terjedelmű szöveget a megjelenéstől a közgyűlésig úgy megértette, hogy abban az állítólagos másfél százados baj csoda erejű gyógyszerét fedezte fel. Ki ne látná, hogy az a testület, amely a munkát oly hirtelen üdvösnek mondta ki, vagy presszió alatt áll, vagy tagjai magukat egytől egyig a törzsökös hajdúkhoz tartozóknak vallják s a mások véleményének meghallgatása nélkül több mint 4500 birtokos vagyona felett kívánnak rendelkezni. Az alkotmányos formák szerint 96 választott képviselőből, a városi tanács tagjaiból és tisztviselőiből álló böszörményi közgyűlésen csupán 21 képviselő és néhány tisztviselő volt jelen 1866. november 15-én, amikor elhatározták, hogy a főkapitány Jelentéséből kivonatot nyomatnak és az országgyűlés elé terjesztik azzal a kérelemmel, hogy annak szellemében hozzanak törvényt. A városi közgyűlés határozottan megtiltotta, hogy a dolgozatot bárki, főként tisztviselő, bírálni merészelje. Az egyik tisztviselőt — a röpirat nem nevezi meg Szentét —, mert ellendolgozatot akart írni, erre nyomtatási költséget kért, és „állítólag" a gyűlés méltóságát megsértette, 25 girára marasztalták s hivatalából való elmozdítását kérték. Majd amikor emiatt fellebbezett, „állítólag" ismét sértett, újból 25 girára büntették s mivel a felfüggesztésnek nem engedelmeskedett, a főkapitány kerületi fegyveres börtön őrökkel vonszoltatta ki hivatali szobájából. A 21 képviselő határozata alapján a főkapitány 1866. november közepén „felrándult" Pestre a kivonatnak a képviselők közötti szétosztása végett s ezért a közbirtokossági pénztárból 700 forintot vett fel. Amikor Pestről hazatért, néhány városi képviselő és tisztviselő által szervezett fáklyás zene mellett „tartotta diadal bevonulását a kerületi székesház udvarára". Az erőltetett tüntetés minden birtokosban felkeltette azt az érzést, hogy bármennyire is tiltják, törvényesen szerzett tulajdonát minden támadási szándékkal szemben megvédi. Ezért határozták el a röpirat aláírói, hogy a jelen irattal az országgyűléshez fordulnak avégett, hogy a Hajdúkerületre vonatkozó törvények alkotásánál a főkapitány egyoldalú dolgozatát a maga értékére szállítsák le és különösen Böszörmény város ötödfélezer birtokosát hallgassák meg. A továbbiakban a röpirat azzal foglalkozik, miszerint alig jutott tudomására a főkapitánynak, hogy vannak birtokosok, akik Jelentésében nem találták meg az egyedül boldogító tant, sőt abban egyenetlenséget termő magvakat, törvénybe ütköző kívánalmakat látnak, — azonnal tömérdek példányban plakátot bocsátott ki. Ebben tudtul adta, hogy „mindazokat, akik az ő munkálatát alattomos utakon bírálni merészelik, ámítóknak, lázítóknak tekinti, azoknak tehát a lakosság ne adjon hitelt s ő azokat fenyíttetni is fogja; hirdette, hogy nyílt sisakkal kell fellépni, aki bírálni akar, nem pedig alattomban, azonban azon tért ahol és azon módot, amelyen nyílt sisak használtathatik, meg nem jelölte". Ennek a hatalmi plakátnak az lett a következménye, hogy a jogaiban sértett birtokosok nagy része többé nem mert nyilatkozni. „Azonban minket e plakát nem bírt, mert nem is bírhatott hallgatásra" — folytatódik a röpirat. A továbbiakban arra hivatkozik, hogy a főkapitány munkájában több száz mellékletről beszél, de ezek az okiratok nem kerültek vissza a Levéltárba, így a főkapitány Jelentését tüzetesen cáfolni nem lehet, csak azokkal az állításaival lehet foglalkozni, amelyek okmányok nélkül is bírálhatók. A Hajdúkerületben s Böszörményben is 1784-ben megtörtént az arányosítás s 426 telek után törvényesen osztották ki a szállás és ugarföldeket. A főkapitány s vele együtt a magukat törzsökös hajdúknak nevezők némely része most azt akarja, hogy a telkek közül 69 és 7/12 vétessék ki s ha már majd egy százada az ezek után kiosztott birtokok vissza nem vehetők, de legalább ezeket a telkeket ne vegyék a későbbi földosztás alapjául, mert ezek fogott telkek. Okmá284