Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878

előadásával, majd Szente Bálintnak a saját személyében előadott védekezésével. Megállapította, hogy nem ártatlanságának bizonyítására törekedett, hanem további sértegetéseket követett el s védekezése arra irányult, hogy a főkapitány Jelentését „minél mocskosabb színben tüntesse fel". Hosszasan ecsetelte Szente korábbi magatartását s különösen ezzel kapcsolatban ragadtatta el magát. Nem első cselekménye a mostani viszálykodás, piszkolódás, feljebbvalója elleni áskálódás — írta —, hiszen konok magaviselete, piszkos fondorkodásai miatt tiszttársai már korábban sem akartak vele szolgálni. Részletesen foglalkozott a védő eljárásjogi kifogásaival is és mind ezeket, mind pedig a vádlott perbeli védőbeszédét alaptalannak nyilvánította. Kimerítően fejtegette, hogy a vádlott elkövette a terhére rótt bűncselekményeket és megbüntetését kérte. Az utolsó perbeli szóváltás bejegyzésének joga a vádlottat illette meg, ezért Szente a főügyész előadására hosszú és személyeskedő feleletet írt be a jegyzőkönyvbe. Tulajdonképpen a már előadott érveit ismételgette. A törvényszék 1867. február 28-ra tűzte ki a szóbeli tárgyalást, amelyen Gaál Mihály védő nem jelent meg. Szente már említett perbeli bejegyzése miatt nyilván visszaadta a megbízást. A tárgyaláson a vádirat ismertetése után a főügyész, majd Szente olvasta fel a per jegyzőkönyvbe beírt szóváltásait. Felolvasását a bíróság elnöke több ízben félbeszakította és figyelmeztette, hogy „mind magát, mind hallgatóságát kímélje meg a személyeskedéstől és általában a dologra nem tartozó szószaporításokat kerülje". A figyelmeztetésnek azonban nem volt foganatja, mert Szente azzal vágott vissza, hogy ő az igazságot mondja és olvassa, az pedig nem lehet személyeskedés. A nagyszámú hallgatóság jelenlétében tartott tárgyalás feszült légkörét még csak fokozta, amikor a perjegyzőkönyvek felolvasása után előbb a főügyész, majd Szente utolsó felszólalására került sor. A főügyész azt fejtegette, hogy Szente nem védelmével foglalkozott, hanem a főkapitányt s az eljáró bíróságot gyanúsította és tette gúny tárgyává. Visszautasította „tiszteletlen, nyegle, a hatóság tekintélyét lealázni igyekvő" állításait és „becstelen rágalmazása miatt" megbüntetését kérte. Szente hasonló szenvedélyes hangon válaszolt s beszédét azzal fejezte be, elvárja a bíróságtól, hogy részrehajlatlanul fog ügyében ítéletet mondani. Ebben az oda nem tartozó előadásokkal túlterhelt ügyben kellett a törvényszéknek igazságot szolgáltatnia. A hosszadalmas felolvasás és felszólalások miatt erre csak a következő napon — 1867. március 1-én — került sor ugyancsak nagyszámú hallgatóság jelenlétében. A törvényszék ítéletében megállapította, hogy Szente az Előfizetési felhívás szövegéből vád tárgyává tett gúnyos, a hatóságok és a főkapitány ellen intézett ingerlő kifejezésekkel elkövette a sajtóvétséget. Ezenkívül a böszörményi tanácshoz benyújtott több rendbeli gyalázó, gyanúsító, a tanács iránt könnyen engedetlenséget szító beadványával pedig hatóság elleni bűnt is megvalósított. A tárgyaláson is — többszöri figyelmeztetés ellenére — sértegette a főkapitányt, hivatalos eljárása ellen ingerlő beszédet tartott, a böszörményi tanácsot gúnyolta, gyalázta és az eljáró bíróságot is pellengérre állított. Arra törekedett, hogy a tömeg e hatóságoknak — mint szerinte törvényteleneknek — az engedelmességet tagadja meg. Miután pedig jelenleg még más alapon nyugvó hatóságok nincsenek, ez oda vezethet, hogy az emberi legaljasabb szenvedélyeknek szabad ter nyílik, a társadalmi rend felbomlik, a vagyon- és életbiztonság a véteknek martalékul esik. Ezeket rótta a törvényszék Szente Bálint terhére és őt 1 hónapi fogságra, valamint 100 Ft pénzbüntetésre ítélte, egyben az Előfizetési felhívás még szét nem osztott példányainak elkobzását rendelte el. Az ítélet ellen a főügyész is és a vádlott is fellebbezett. A kir. Tábla azonban 1867. június 18-án kelt végzésével az 1867. április 11-én megjelent közkegyelmi rendelet alapján az eljárást megszüntette, így Szente büntetlenül került ki az ügyből. 282