Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878

sokkal lemondásuk után hajlandók voltak a törvénytelen rendszert tovább szolgálni. Vitatta a háromtagú törvényszék hatáskörét, illetékességét s a bíróság tagjaival szemben elfogultsági kifogást jelentett be. Az ügy érdemére vonatkozóan abból indult ki, hogy a Jelentés nem hivatalos irat, de ha megbízás alapján készült volna, a főkapitány akkor is túllépte hatáskörét, mert véleményét a felsőbbség engedélye nélkül kinyomatta. Ezzel legyőzhetetlen nyomást igyekezett gyakorolni a kérdés felsőbb eldöntésére. A kinyomtatás következtében a szerző tűrni tartozik az ellenészrevételeket is. Szente nem követett el hatóságsértést, mert az alkotmányosság helyreállításáig sem hatóság, sem közgyűlés nem volt, csak 13 tagú választmány. Az Előfizetési felhívásban bűntett, vétség vagy kihágás elkövetésére senkit sem biztatott, csupán olyan munkát szándékozott kiadni, amely a felingerelt kedélyeket lecsillapítaná. Nem a vádlott, hanem a főkapitány írása idézett elő pártoskodást, ő ingatta meg a telekkönyvi jogszabályokban meghatározott tulajdonjog fogalmát, miért nem ellene emelt hát vádat a kerületi főügyész? A Szente elleni vádnak azért sincs alapja, mert a főügyész az Előfizetési felhívást legfeljebb bűnkísérletnek tekinthetné, mégis úgy beszél róla, mintha a tervezett mű már előtte volna. Kérte tehát a vádlott felmentését. Gaál Mihály védőbeszéde után Szente Bálint a következőket jegyezte be a perjegyzőkönyvbe : „Ezek után részint azért, mert optimus interpres verborum quisque suorum, részint azért, mert a helybeli birtok kérdések egy ágában vádlott védő ügyvéde nézetétől eltérő véleményben van, vádlott önszemélyében, védő ügyvéde közreműködése nélkül kívánja ezennel előadni még a következőket." Szente elsősorban a Jelentésnek a tagosítási kulcsra vonatkozó álláspontjával szállt vitába. Szemére vetette Sillye Gábornak, egy szóval sem említette, hogy a községi vagyonokhoz hozzájuttatni szándékolt törzsökös hajdúknak a vételárat meg kellene fizetniük. Sőt, egyeseknek a várostól eddig pénzen megvásárolt ingatlanait — az országgyűlés által elfogadott telekkönyvi intézménnyel ellentétben — kérdésessé tette s ezzel „a közvagyonra és mások javaira ingyen áhítozóknak soha nem csillapítható szomjat" okozott. A földek ilyen felosztása jogtalan lenne, mert a százados gyakorlat szerint Böszörményben senki egy talpalatnyi földhöz ingyen nem jutott. Az 1784-i telekosztásnál, továbbá a Réti földek első osztásánál a telkek szerinti katonaállítás és egyéb közteher teljesítése volt a kulcs, amely vételárnak tekintendő. Később is a szőlőskerteket, kezdve a Vénkerttől a főkapitány által eladott Bocskai kertig, lucernásokat, Brassói földeket, házhelyeket, szérűskerteket, réti új földeket köztudomás és a levéltári adatok szerint nem ingyen, hanem régen juhért, bárányért, borért, máriásokért, újabban pedig pénzért vásárolták meg a várostól, amely ezeket a földeket a donatiok értelme szerint mint közösség nyerte. Hogyan lehetne tehát a most még meglévő községi fekvőségeket akár a régi belső telkek, akár a leszármazás szerint ingyen szétosztani? Ha valaki a községi osztatlan javakhoz igényt formál, az 1840: XXXI. tc. és a megyei törvényszék 1857. szeptember 23-i jogerős ítélete szerint nem a leszármazás vagy régi beltelek, hanem kizárólag a jelenlegi birtoka lehet a kulcs. A védekezés további része gúnyos és szenvedélyes támadás volt a főkapitány ellen. Szente azt is felhozta, hogy Gaál Mihály ügyvéd és társai 1867. január 14-én nem ok nélkül kérték a belügyminisztériumtól Sillye Gábornak, mint alkalmatlan személynek a főkapitányi tisztségtől való elmozdítását. Kék könyve ugyanis olyan ellentéteket szült, amelyeket csak akkor lehet eloszlatni, ha a Hajdúkerület éléről eltávozik. Farkas Lajos tiszti főügyész igen terjedelmes választ írt a per jegyzőkönyvbe Szente védekezésére, amelyet — nem ok nélkül — „epés gúnyirat"-nak nevezett. Kijelentette, téved a vádlott és védője, ha azt hiszi, hogy őket a személyeskedő úton követni fogja. De ez üres fogadkozás maradt. Nem őrizte meg tárgyilagosságát és maga is hozzájárult, hogy a perbeli szóváltások sértegetésekké fajultak. Gúnyos hangon foglalkozott Gaál Mihály védő személyével és perbeli 281