Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878
A vád szerint Szente Bálint e kijelentésekkel a böszörményi városi képviselet és a főkapitány, mint a kormány közege ellen sajtó vétséget, továbbá a hazai köztörvények szerint is büntetendő cselekményt követett el. Ezért indítványozta, hogy a törvényszék a hazai törvények és a sajtórendszabályok alapján 1 hónaptól 1 évig terjedhető fogsággal, 50 Ft-tól 200 Ft-ig kiszabható pénzbírsággal büntesse meg s az Előfizetési felhívás még meglevő készletét kobozza el. 2 2 A kerületi törvényszék 1867. február 7-i ülésében megállapította, hogy az ügy elbírálása a sajtórendszabályok értelmében a kebeléből alakítandó három tagú bíróság hatáskörébe tartozik s az eljáró tanácsot kijelölte. Szente Bálint 1867. február 18-án 21 db melléklettel felszerelt igen részletes indítványt nyújtott be a törvényszékhez s a főkapitánytól kezdve az összes böszörményi birtokos, valamennyi városi tisztviselő, képviselő, a kerületi főügyész és még közel 30 név szerint is megnevezett személy kihallgatását kérte részletesen kidolgozott kérdőpontjai alapján. Beadványa azonban nem a maga ártatlanságának igazolására, hanem elsősorban a főkapitány tekintélyének lejáratására irányult. Előadása szerint Jószai János és K. Varga János tanácsnok, Balla András népszónok és még 93 böszörményi lakos aláírásával 1862. május 9-én kelt azt a beadványt, amely a Hajdúkerület érdekében eddig végzett munkája elismeréséül és a tagosítás mielőbbi végrehajtásáért az osztatlan földekből egy darabot örök tulajdonul kívánt juttatni a főkapitánynak — maga Sillye Gábor fogalmazta. Azt is állította, hogy néhány nappal a Jelentés szétosztása után megmondta a főkapitánynak, teljes mértékben nem fogadja el nézeteit. Erre Sillye azt válaszolta: „tessék megcáfolni" és hozzáfűzte, hogy amelyik országgyűlés vagy képviselet a Kék könyvben 2 3 írt nézeteket nem tartaná helyeseknek, megérdemelné, hogy ágyúval lőjék. Szente ezzel lényegében azt kívánta igazolni, hogy a főkapitány felszólította őt a Jelentés megcáfolására, de amikor ezt meg akarta tenni, büntető eljárást akasztottak a nyakába. Beadványában részletesen foglalkozott a főkapitány 1866. december 15-i hirdetményével is. A nyugalomra intő felhívás — írta — kiáltó ellentétben van a telekkönyvi intézménnyel és a birtokbiztonság eszméjével. így nemcsak a tulajdonjog fogalmát sértette meg a főkapitány, hanem a lakosságot is egymás elleni pártoskodásra serkentette. Az ilyen cselekményt pedig a sajtórendszabály fogság és pénzbüntetés terhe alatt tiltja. Hallgassa hát ki a törvényszék a városi ügyészt és a kerületi főügyészt, miért nem kérték a főkapitány ellen az eljárás megindítását. Még egy sor ilyen és ezekhez hasonló, a főkapitány ellen irányuló állításának igazolására kérte a bizonyítás elrendelését. Végül azt panaszolta, hogy „hatalmas üldözője", a főkapitány eltiltotta a védekezéséhez szükséges levéltári iratok használatától. Terjedelmes iratát azzal fejezte be, reméli, hogy a törvényszék nem engedi magát az ellene irányuló alaptalan bosszú eszközévé tenni, ezért valamennyi kérését teljesíti. A következő napon — 1867. február 19-én — további tanúkat s a főkapitány terhére újabb vádat jelentett be. Szente a védelmével Gaál Mihály böszörményi ügyvédet, a főkapitány egyik leghevesebb ellenfelét bízta meg. Farkas Lajos kerületi főügyész azonban első perbeli szóváltásában arra hivatkozással, hogy a védő okirathamisítás miatt kereset alatt áll, tiltakozott perbeli közreműködése ellen. Egyúttal kérte Szente valamennyi indítványának elutasítását, mert azok nem tartoznak az ügyhöz, egyúttal részletesen kifejtette, hogy az Előfizetési felhívás kifogásolt szövege hatóságsértést és sajtóvétséget valósít meg. Az első védőbeszédet részben Gaál Mihály, részben Szente fogalmazta meg. Gaál Mihály elsősorban Farkas Lajos kerületi főügyészt támadta. Minden rendszer kiszolgálójának tüntette fel, az árvák pénzének és a rabtartási díjaknak a szabálytalan kezelésével vádolta. Őt csak azért akarja védői tisztétől megfosztatni — noha vád alá helyezve még nincs 2 4 —, mert az abszolút hatalom idején, 1861. november 4-én, kerületi főügyészi állásáról lemondott s ragaszkodott az akkor hozott határozathoz, nem úgy mint egyes tisztviselők, akik nem 280
