Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878
A főkapitány 1866. május 1-én készült el Jelentésével, amelyet a közbirtokossági pénztár terhére 801 ft. 50 kr-ért Debrecen város könyvnyomdájában több száz példányban kinyomtattak és beköttettek. 1 0 A 126 nyomtatott oldal terjedelmű Jelentés a böszörményi hajdúknak a földbirtokokra vonatkozó sérelmeit és panaszait a XVIII. század második felétől 1866 májusáig négy korszakra osztva igen részletesen tárta fel. A történeti áttekintés alapján a főkapitány arra a megállapításra jutott, hogy a több százados gyakorlat szerint Hajdúböszörmény városában és annak határán, valamint Pród puszta területén létező minden birtok és haszonvétel — a jövevények és zsellér lakosok kizárásával, de a törvényes címen birtokot szerzett lakosok jogainak épségben hagyásával — egyedül a törzsökös hajdúktól származott telekbirtokosokat illeti meg. Azt javasolta ezért, hogy a tagosítás, illetve arányosítás kulcsául a tagosítandó egész területre és az arányosítandó haszonvételekre nézve a régi házhelyeket vagy belső telkeket kell alapul venni. Az egyes családok, mint osztályos atyafiak, vagy ezek jogán bírók közt előforduló esetekben pedig a leszármazási elágazást vagy osztályrészt kell alkalmazni. 1 1 A főkapitány a Jelentés 4 példányát 1866. június 24-én megküldte az akkor éppen együtt ülő böszörményi városi közgyűlésnek azzal, hogy olvassák fel és a közgyűlés a maga részéről is tegye meg a kellő lépéseket annak érdekében, hogy az országgyűlés a Jelentésben kifejtett elvek alapján rendezze a hajdú birtokok ügyét. Szinte érthetetlen, miként is gondolhatta Sillye Gábor, hogy 126 nyomtatott oldalt egyáltalán felolvashatnak, tartalmát megérthetik és felette határozatot hozhatnak azon a közgyűlésen, amelynek napirendjén más ügyek is szerepeltek. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy e napon „az időnek előhaladása miatt" nem foglalkoztak a Jelentéssel. 1 2 A főkapitány úgy vélte, hogy Jelentése mindenkit meggyőzhet arról, hogy törvényesen szerzett birtokát tiszteletben tartják és a tagosítás során csak az illetéktelen és jogtalan foglalású földeket fogják a közöshöz visszacsatolni. A böszörményi birtokos lakosság megnyugtatására a Jelentésből 250 példányt szét is osztatott közöttük. Sillye Gábor állásfoglalása azonban nemhogy megnyugtatta volna a böszörményieket, hanem az ellentéteket még jobban felszította és a beköltözött lakosságot a törzsökös hajdúk ellen ingerelte. Ennek első jelei már az 1866. július 1-én tartott közgyűlésen, a Jelentés tárgyalásakor, megmutatkoztak. Mivel a főkapitány munkájának kiosztását csak június 29-én kezdték meg, Lengyel Imre alhadnagy és Győrösi János tanácsnok felszólalásukban azt hangoztatták, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt a terjedelmes Jelentést áttanulmányozni nem lehetett. Ezért indítványozták, halasszák el 15 napra annak eldöntését, hogy a közgyűlés a Jelentésben írt alapelveket elfogadja-e és kéri-e az országgyűlést a birtokviszonyok aszerinti rendezésére. Ezen a közgyűlésen lépett ismét a közélet küzdőterére Szente Bálint. Ö meg azt javasolta, hogy értelmes és birtokos személyekből rendeljenek ki egy küldöttséget azoknak a fő kérdéseknek 14 napon belüli megfogalmazására, amelyekre aztán minden birtokosnak nyilatkoznia kell, mert a földbirtok ügyét csak ily módon lehet megnyugtatóan rendezni. A közgyűlés tagjainak többsége azonban mindkét indítványt elvetette, a Jelentés alapelveit elfogadta és a főkapitányt felkérte, hogy az aszerinti rendezés sikere érdekében személyesen is járjon el a főhatóságoknál s felmerülő utazási költségeit a birtokossági pénztár terhére azonnal meg is szavazták. 1 3 Szente a kudarcba nem nyugodott bele. 1866 szeptemberében a böszörményi közgyűléshez címzett beadványában előadta, hogy július 1-én a közgyűlés a főkapitány rendeletére a Jelentést kellő megfontolás nélkül rögtön, nagy sietséggel elfogadta, ugyanakkor az ő különvéleményét nem vette figyelembe, noha a közgyűlés tagjai az összes birtokos képviselőinek vallják magukat. A főkapitány egy önmagával is meghasonlott párttöredék ínye szerint akarja a birtok kérdéseket az országgyűléssel tárgyaltatni és elintéztetni. Ezért ő, aki egy pártnak sincs lekötve, kötelességének érzi, hogy a Jelentésre részletes észrevételeket írjon. Munkája idestova sajtó alá adható lesz. Ehhez azonban az szükséges, hogy 275
