Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878
a Levéltárból kiszedett s a Jelentéshez csatolt 624 db iratot Budáról hozassák vissza, használatra neki adják ki, mert az okiratokban levő adatokra akar támaszkodni. Mivel a közgyűlés a főkapitány által szerkesztett pártiratra megszavazta a költségeket, ő sem tartozik észrevételeinek nyomdaköltségét viselni, ezért neki is szavazzanak meg annyit, mint a főkapitánynak. Ha a közgyűlés egy felforgató párttöredék képzelt érdekei helyett az összes birtokos valódi érdekeinek képviseletét tekinti hivatásának, — akkor mindkét kérését teljesíti. A közgyűlés Szente beadványát „általános megbotránkozással és méltó boszszankodással" fogadta, azt a közgyűlés méltóságát sértő és a főkapitány ellen is irányuló vakmerő támadásnak minősítette. A tiszti ügyész nyomban széksértési keresetet támasztott Szente ellen. A közgyűlés igen részletes határozatban fejtette ki a főkapitányi Jelentés védelmében álláspontját. Eszerint Sillye Gábor a helytartótanács rendeletére hivatalos vizsgálatok alapján, okmányokkal alátámasztott Jelentést készített. Az abban kifejtett nézeteket tehát csak a felsőbb hatóság cáfolhatja meg, ,,nem pedig egy kellő szakismeretekkel és törvényes képzettséggel nem bíró olyan egyén", aki hivatali beosztásánál fogva tisztelettel tartozik a főkapitány iránt. A közgyűlés a Jelentést nem a főkapitány rendeletére fogadta el, hanem érett megfontolás után azért, mert csak az abban kifejtett vélemény szerint lehet a hajdú birtokosok százados sérelmeit orvosolni. A Jelentés azoknak a birtokosoknak az érdekében készült, akik Böszörmény földjét és határát királyi adományokból nyerték s annak a mai napig is birtokában vannak. Százados sérelmeik orvoslását a fejedelemtől és a törvényhozástól kérik, őket tehát felforgató pártnak nevezni nem lehet. Egy városi képviselőnek a közgyűléssel szemben s egy alárendelt tisztviselőnek a főkapitány irányában sohasem szabad a köteles tiszteletről annyira megfeledkeznie, hogy őket felforgató párt tagjai közé sorolja, „míg magának függetlenséget és csalhatatlanságot követel". A közgyűlés Szente Bálintot semmiféle munkálat készítésével nem bízta meg, „gunyoros és vakmerően sértegető beadványából" nem tűnik ki, hogy kinyomatni szándékolt észrevételei milyen nézeteket képviselnek. Arra csak a hajdú birtokosok érdekei ellen eddig tanúsított viselkedéséből és törekvéseiből lehet következtetni, — ezért a nyomtatási költség megszavazása iránti kérelmét elutasították. Egyúttal a tiszti ügyész keresete alapján széksértés miatt 25 nehéz gira, vagyis 100 ft (105 o. é. ft.) büntetésben elmarasztalták. Végül a „gúnyiratot" azzal a kéréssel terjesztették fel a főkapitányhoz, hogy Szente Bálintot képviselői megbízatásától és kerületi számvevői hivatalától azonnal függessze fel s „a hasonló merényletek" megakadályozása végett példásan büntesse meg. 1 4 Szente a határozat elleni fellebbezésében bejelentette, hogy ha az ügyével foglalkozó kerületi közgyűlésen a főkapitány kívánna elnökölni, kénytelen lesz valamely érdektelen megye közgyűlésének kirendelését kérni. A 6 ív terjedelmű beadványban főként a böszörményi közgyűlést támadta rendkívül gúnyosan. Azt állította, hogy nincs tekintélye, mert a csapszékben is tisztességesebben veszekednek, mint a közgyűlésben, ahonnan az értelmes képviselők már félrevonultak, az csak billentyűre szavazókból áll, a tagok szemét hályog borítja s lelkiismereti függetlenségüket a félelem ólomsúlya tartja lenyomva. Az ilyen és hasonló kifejezések miatt a tiszti ügyész megint széksértési keresetet terjesztett az 1866. december 13-i közgyűlés elé, s Szentét újabb 25 nehéz gira megfizetésére kötelezték. Egyben megállapították, hogy beadványa nem tekinthető fellebbezésnek és ismételten arra kérték a főkapitányt, hogy képviselői és számvevő hivatalától felfüggesztése mellett méltóan büntesse meg. 1 5 Egyébként a törzsökös hajdúk érdekeinek védelmében készült Jelentés nagy nyugtalanságot keltett a beköltözött birtokos lakosság körében is. A főkapitányt azzal gyanúsították, hogy a nem hajdú származású lakosok törvényesen szerzett birtokát el akarja venni, azzal magát és néhány párthivét óhajtja gazdagítani. Sillye Gábor attól tartott, hogy a nyugtalanság zavargáshoz vezet, amire a XVIII. század közepétől nem egyszer volt már példa, ezért 1866. december 15-i keltezéssel utcai falragaszokon nyugalomra intette Böszörmény lakosságát. 1 6 276
