Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878

mulasztották el megjegyezni, hogy a „lázadók főnökei" az elmúlt napokban éjjelenként sokszor megfordultak Szente Bálint lakásán, ott a községi vagyonok felett értekezleteket tartottak s a nyughatatlan nép a jegyző felvilágosításai miatt követte el a merényletet. Ebben a jelentésben is kérték Szente sürgős elmozdítását, mivel „fondorkodásainak már ilyen szomorú kinövései" vannak s nehogy az itteni birtokviszonyok „szántszándékos elcsavarásai által" a békés lakosság körében továbbra is viszálykodást támasszon.

6 A szolgabírói hivatal nem sietett az elmozdítással, így Szente a tanácsüléseken továbbra is megjelent. De ahogy ilyenkor történni szokott, különféle híresztelések kaptak lábra vele szemben. így többek között az, hogy az 1859 áprilisában kitört osztrák—olasz—francia háború idején a magukat tősgyökeres hajdúfiaknak nevező böszörményi személyeket ő lázította fel arra, hogy álljanak be katonának, mert ebben az esetben Pród pusztát közöttük felosztja. Szente az ellene felhozott vádakat három beadványban cáfolta s ezeket az 1859. augusztus 3-i tanácsülésen ismertették.

7 Ugyanekkor olvasták fel azt az indítványát, amely még csak fokozta tisztviselő társai ellenszenvét. Beadványa szerint ugyanis azt olvasta ki az 1848 előtti jegyzőkönyvekből, hogy régen minden közpénztárat megvizsgált egy olyan bizottság, amelynek a város első jegyzője is tagja volt. Az utóbbi időben azonban — nem óhajtja részletezni milyen okból — a vizsgálat elmaradt. Ezért mint a város első jegyzője azt kívánja, hogy az elődök nyomdokain járjanak és 12 pontban felsorolta azokat a számadásokat, amelyeket felül kell vizsgálni.

8 A szolgabírói hivatal még mindig nem intézkedett a Szente Bálint ellen emelt panaszok ügyében, de mert helyzete nyilvánvalóan tarthatatlanná vált, 1859. december 6-án jegyzői állásáról lemondott és hivatalát ott is hagyta. A cs. kir. megyei főnökség azonban 1859. december 21-én kelt határozatával a lemondást nem fogadta el, hanem hivatalától elmozdította. A határozat szerint azért döntöttek az elmozdítás mellett, mert Szente több ízben túllépte hivatali hatáskörét, elöljárósága iránt engedetlen volt, a köteles alárendeltséget és tiszteletet nem tartotta meg, „amelynek maga a lemondási beadvány szövege is a legnyomatékosabb bizonysága". Az kétségtelen, hogy a nem közönséges képességekkel megáldott Szente Bálint — amint a későbbi fejlemények is igazolják — a szenvedélyek embere volt, tárgyilagosságát nagyon sokszor elvesztette, de tisztviselő társai sem őrizték meg vele szemben higgadtságukat, örvendezve vették tudomásul, hogy „a hatáskörén túlszárnyaló, önhitt s úgy a vele egyenrangú, mint a felette állókat gúnyos fel nem vevéssel lenéző, jellemtelen egyént, alaptalan áskálódásait figyelemre sem méltatva" a szolgabírói hivatal méltóképpen megbüntette. Ezért jegyzőkönyvi megörökítés mellett hálás köszönetüket jelentették a szolgabírói hivatalnak.

9 Azt hihetnők, hogy Szente Bálint közhivatali pályafutása állásától elmozdítása és megbélyegzése következtében véget ért. Ügy látszik azonban, hogy csak tisztviselő társai igyekeztek őt a közélet teréről kiszorítani, de ez nem sikerült, mert a beköltözött birtokos lakosság jelentős része a háta mögött állott. Az 1861. március 11-én megtartott választáson városi képviselővé s még ugyanebben az évben a Hajdúkerület számvevőjévé választották. A közügyek intézésében tehát még az eddigieknél is nagyobb szerephez jutott. Böszörmény város tanácsülésein és közgyűlésein mint városi képviselő, a Hajdúkerület közgyűlésein pedig mint kerületi számvevő lehetett jelen. Ez utóbbi tisztségét szélesebb körű pénzügyi ismereteinek is köszönhette. A böszörményi tagosítás ügye az újabb és újabb panaszok miatt ezekben az években sem haladt előre. Minthogy a kivizsgálással minden esetben a Hajdúkerület főkapitányát bízták meg, 1864-ben Sillye Gábor úgy határozott, hogy a gyökeres rendezés érdekében a hajdúk alapos és orvoslást igénylő sérelmeit egy kimerítő munkában dolgozza ki, amihez — kérelmére — a helytartótanács hoszszabb időt engedélyezett. 274