Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878

toka legyen, amelyből a közösből tett foglalásokat ki kell hagyni. Ez a döntés megfelelt az 1840: XXXI. tc. 3. §-ában írt rendelkezésnek. A felperesek azonban fellebbezéssel éltek s a nagyváradi es. kir. országos főtörvényszék 1858. február 3-án kelt ítéletében megállapította, hogy a kereset oly világosan törvénytelen, hogy azt indokolni szinte felesleges. Még a régi magyar törvények szerint is elvetendő, mert senki sem tartozik birtokának jogcímét igazolni addig, míg arra valós okok alapján nem szorítják. Ilyen okaik pedig a felpereseknek nincsenek s a mai időben ilyen kereset még csak meg sem indítható. Némi malíciával állapította meg a főtörvényszék: „Nagy igazságuk van a felpereseknek abban, hogy az ő keresetük jogi kereset... és miután gyökjogukat a 16-ik (sic!) század elején nyert közadományból és akkori adományos ős hajdúktól származtatják le . . . ezen kereset egy, a lehető legszövevényesebb ősiségi jogból eredő keresetek közül. Az eféle kereseteknek az ősiségi pátens 4-ik és 26. §§-ai véget vetettek, attól tehát felperesek elsőbíróságilag helyesen mozdíttattak el."

2 A felperesek most már semmisségi panasszal egybekötött rendkívüli felülvizsgálati kérelmet terjesztettek a cs. kir. legfőbb törvényszékhez. 1859. március 1-én kérelmüket itt is elutasították és felpereseket az ellenfélnek okozott 5 o. é. ft. felülvizsgálati költség megfizetésére kötelezték.

3 A jogerős ítélet alapján a megyei törvényszék 1859. március 26-án a tagosítással kapcsolatos helyszíni tárgyalást kitűzte, de ezt Szente Bálint böszörményi jegyző nagy izgalmat kiváltó feljelentése miatt nem tartották meg. A tagosítás ügye ismét elakadt. A böszörményi születésű 34 holdas Szente Bálint 1859 elején a hivatalos út megkerülésével a debreceni cs. kir. szolgabírói hivatalnál feljelentette a böszörményi tanácsot, hogy a város tulajdonába tartozó réti földek egy részét szabálytalanul kezeli s Lengyel János városi hadnagy a visszaélések megszüntetése helyett a város érdekeit sértő intézkedéseivel azt még elő is segíti. Arra kérte a szolgabírói hivatalt, kötelezze Lengyel János hadnagyot a réti földek jövedelmének a városi pénztárba befizetésére, rendelje el a városi jövedelmek számadásának megvizsgálását, valamint a közbirtokossági választmány jegyzőkönyveinek beszerzését, mert ezekből egyfelől adatok meríthetők a számadásokra, másfelől megállapítható, hogy a választmány illetéktelenül és számadás nélkül kezeli a városi javak jelentékeny részét. Nem sokkal ezután egy újabb beadványában a réti földek termésének eladása körüli visszaéléseket panaszolta. A szolgabírói hivatal a feljelentések kivizsgálásával Böszörmény város tanácsát bízta meg s ezzel megkezdődött Szente Bálint és a böszörményi tanács között a kíméletlen, személyeskedő vádaskodás, ami mögött a földkérdésben elfoglalt eltérő felfogás állott. A böszörményi tanácsülésen éles szavakkal ítélték el Szente Bálintot „alaptalan rágalmakkal s aljas gyanúsításokkal elhalmozott vádlevele" miatt.

4 Szemére vetették, hogy a tanácsot és annak elnökét úgy tűntette fel, mint akik a felsőbb rendeleteket nem tisztelik, sőt azokat önérdekből mindig kijátszani törekednek. Emiatt aztán a tanács tagjai elfogultnak jelentették ki magukat s azt kérték, hogy a feljelentéseket a cs. kir. szolgabírói hivatal vizsgálja ki, mert a böszörményi tanács „egy mindig viszálykodást előidéző s a felsőbb rendeletekből is nem ritkán gúnyt űző, magát e tanácsot minden pillanatban gúnnyal tetéző tagjától beszennyezett állapotban hivataloskodni nem kíván".

5 De nem elégedtek meg Szente ekkénti jellemzésével, hanem még azt is kérték, hogy a vizsgálat során kiderülendő rágalmai miatt jegyzői állásától mozdítsák el és érdeme szerint büntessék meg. Ugyanezen a tanácsülésen foglalkoztak a Közbirtokossági Választmány helyettes elnökének a jelentésével, amelyben azt panaszolta, hogy a réti osztatlan földeken termett füvek árverésére 1859. június 24-én kiküldött választmányi tagokat Balla András, Mező Mihály, Péter Sándor és társai botokkal, ásókkal felfegyverkezve megtámadták és az árverést megakadályozták. A tanácsülés ebben az ügyben is a vizsgálat elrendelését kérte a cs. kir. szolgabírói hivataltól, de nem 273