Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849
hogy Asbóthot csak nagy nehezen lehetett rávenni a feloszlási parancs végrehajtására. Ez egyébként megtörtént, s így tehát az első népfölkelés, amely ekkor már csak a mozgóvá tett nemzetőrséget jelentette, végérvényesen megszűnt létezni. 17 4 Sillye Gábor szerepét az 1849 nyarán meghirdetett második népfölkelésben egy külön tanulmányban részletesen elemeztem, s éppen ezért e helyen csak a legfontosabb eredmények ismertetésére szorítkozom. 1/ 0 Mint ismeretes, a magyar szabadságharc ügye 1849 nyarán, a cári orosz intervenció következtében fordult válságosra. A katonai erőviszonyok hirtelen felborultak, s az osztrákok ellen addig támadó hadműveleteket folytató honvédsereg védekezésre kényszerült. A magyar kormány katonai ellenlépései közül tárgyunk szempontjából a népfölkelés gondolatát kell kiemelnünk, amelynek az ellenség nyugtalanítását, utánpótlási vonalainak veszélyeztetését szánták. Ennek végrehajtását azonban nehezítette, hogy a Szemere-kormány, mint már utaltunk rá, leépítette — legalábbis részben — a kormánybiztosi intézményt. így többek között megszüntette Sillye Gábor kormánybiztosi megbízatását is. Mindez megnehezítette Debrecen első orosz megszállása — július 3.—július 6. — idején az ellenállás szervezését, a menthető dolgok mentését. Erre egyébként a Hajdúkerületben Sillye Gábor — ekkor mint csak Hajdúböszörmény országgyűlési képviselője — mégis kísérletet tett, meglehetősen kevés sikerrel. A tanulságokat levonva Kossuth július hatodikán visszaállította Sillye kormánybiztosi megbízatását, amely most már nemcsak a Hajdúkerületre, hanem Szabolcs vármegyére és Debrecen városára is vonatkozott. A kormánybiztos a népfölkelés polgári irányítója volt, a Hajdúkerület esetében azonban a nemzetőrség legfőbb katonai parancsnoka is. A fölkelés szervezését Korponay ezredes és Knézich Károly ideérkezte segítette elő. Feladatuk a tiszai átjárók védelme, illetve szem előtt tartása volt. A népfölkelésnek azonban ez alkalommal különösen nagy nehézségekkel kellett megküzdeni. A Tiszántúlon, amely 1848 telén és 1849 tavaszán a szabadságharc bázisa volt, a kimerülés jelei mutatkoztak, s a parasztság és a városi polgárság csak vonakodva, a kényszernek is engedve vonult táborba. A népfölkelés ezért csak nagyon csekély katonai értékkel rendelkezett. Szembetűnő, hogy Debrecen városa, amely korábban a szabadságharc fővárosa volt, Sillye Gábor utasításait csak a fegyveres katonai erő láttán volt hajlandó elfogadni. Debrecen passzivitása odáig terjedt, hogy az a magyar kormány fennhatóságát kérdőjelezte meg. Szabolcs megyéből is rendre érkeztek a közönyről, a fásultságról, sőt az ellenállásról tudósító jelentések. Nem volt sokkal jobb a helyzet a Hajdúkerület városaiban sem. Az természetes, hogy a népfölkelés ügyét a reguláris seregek hadmozdulatai határozták meg! Térségünkben ezt a Görgey vezérlete alatt ide érkező három magyar hadtest illetve az orosz fősereg lépései jelentették. Sillye Gábor egyik fontos kötelessége lett a magyar hadsereg élelmezésének megoldása, amelynek érdekében rekvirálást rendelt el Szabolcs megyében, Debrecenben és a Hajdúkerületben. A passzivitás, az itt-ott mutatkozó ellenállás letörésére elhatározta a rögtönítélő (statáriális) bíróság felállítását, amelynek az elnökét is kinevezte. A bíróság azonban részben személyi okok miatt, részben pedig a hadi események alakulása következtében már nem kezdhette meg tevékenységét. A Sillye Gábor szervezte népfölkelés szempontjából is döntő jelentőségűnek bizonyult az 1849. augusztus másodikán vívott debreceni csata, amelynek során a Nagysándor József vezette első magyar hadtest az oroszoktól súlyos vereséget szenvedett. A debreceni ütközet egyben pontot tett a tiszántúli népfölkelés ügyére is. Sillye Gábor is menekülni volt kénytelen, s útja Aradra, a kormány akkori s egyben utolsó székhelyére vezetett. Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége kapcsán természetesen kapcsolatba került valamennyi, a hajdúvárosokkal összefüggésben álló katonai természetű ügy intézésével. Feltétlenül szót kell ejtenünk a Hajdúböszörményben felállított tölténygyárról, amelynek gondolata 1849 januárjában vetődött fel, s szer259
