Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849

ves részét alkotta annak a nagyon tudatos politikának, amelynek során a szabad­ságharc kormányzata pótolni igyekezett a Pest-Buda elvesztésével kiesett hadi ipari kapacitást. Boronkay Albert kormánybiztos Sillye Gábor révén kapcso­latba lépett a hajdúböszörményi tanáccsal egy tölténykészítő gyár helyének ki­jelölésével kapcsolatban. A két kormánybiztos a jelenlegi Városi Tanács épüle­tének helyén állott városi nagyvendéglőt kérte átengedni, ehhez azonban a ta­nács nem járult hozzá. Kifogásként említették, hogy a nagy utazó forgalom miatt a nagyvendéglő szobáira szükség van, de egyébként is a gyárat tűz- és robbanásveszélyessége miatt a város közepén nem lehet üzemeltetni. A töltény­gyár helyéül az úgynevezett tisztiudvart jelölték ki, ahol alkalmas helyiségek állanak rendelkezésre. 17 6 Adataink arra utalnak, hogy valószínűen a tölténykészítő gyár működésé­vel összefüggésben a Hajdúkerületben salétromfőzéssel is foglalkozhattak. Erre enged legalábbis következtetni az az irat, amelyben Sillye Gábor kérte az 53. zászlóalj parancsnokságától Bud János dorogi honvéd hazabocsátását, azért, hogy az odahaza salétromot főzhessen. 17 7 A tölténygyár hamarosan megkezdte működését, hiszen — mint láthattuk — Szemere 1849. január 23-án keltezett levelében a böszörményi tölténygyárból haladéktalanul utánpótlást kért. 17 8 Meg kell azt is említenünk, hogy a Bocskai nevét viselő katonai alakulatok részére Hajdúböszörményben 1849 tavaszán katonai kórházat állítottak fel. A vá­ros vezetősége 1849. március 3-án e célra a tiszti udvarban levő őrházat aján­lotta fel, amelynek berendezését Sillye Gábor Csepely Ferenc főhadnagyra bíz­ta. 1' 9 Az ideiglenes jelleggel megnyílt kórház május 11-én kezdte meg működését tizenegy ággyal. A felszerelés jórészt önkéntes adományok útján gyűlt egybe, főleg az ágy- és ruhaneműek. Sillye Gábor 1849. június 25-én hivatalosan is kérte Kossuth Lajostól, hogy az önkéntes adakozók neveit a Közlönyben tegyék közé. Több száz emberről volt szó. 18 0 Bár Polgár nem tartozott a Hajdúkerülethez, mégis szót kell ejtenünk a me­zővárosról, mert a Kossuth által ellenforradalmi magatartásúnak ítélt település körüli bonyodalmak a Hajdúkerületet is érintették, s ily módon közvetlenül Sily­lye Gábor hatáskörébe is tartoztak. Mint láthattuk, a kormánybiztos toborzási felhatalmazása a bihari volt kis­haj dú helyeken kívül kiterjedt Polgárra is, nyilván azon az alapon, hogy Polgár 1717-ig a Hajdúkerülethez tartozott. A Bocskai-csapat felhívásának itt — leg­alábbis a mezőváros belső ügyeit nem ismerők számára — váratlan sikere lett. Sőt túlontúl nagy is! Az itteni nemzetőrök ugyanis hallani sem akartak arról, hogy a Szabolcs megyei nemzetőrség kötelékében szolgáljanak, hanem Szabó Ádám vezetésével átmentek Hajdúböszörménybe, s magukat a Bocskai-csapatba. Íratták be. 18 1 E magatartás oka az újabb történeti kutatások fényénél vált világossá! 182 Polgár mezővárosa ugyanis az 1810-es évek vége óta elkeseredett küzdelmet ví­vott földesurával, az egri káptalannal és Szabolcs megyével a város egykori jo­gainak a visszaállításáért. Az okot erre a határ megcsonkítása, a jobbágyi szol­gáltatások súlyosbodása és a majorság térhódítása szolgáltatta. A Szabó Ádám által vezetett mozgalom lényegében hármas célkitűzést szeretett volna elérni; a telepítő szerződés visszaállítását, a separata (különálló) adózási porta felújítását és a hajdúszabadság kimondását. Antifeudális küzdelmük alapját tehát kivált­ságaik keresése jelentette, s 1848 eredményeit is úgy értelmezhették, hogy erre most elérkezett az idő. Sillye Gábor Szabolcs megye tiltakozása ellenére is besorozta a polgáriakat a Bocskai-csapatba. 18 3 Azok az 52. zászlóalj kötelékében decemberben már az északi fronton teljesítettek szolgálatot. Az 1849. január negyedikén lezajlott vesz­tett kassai ütközet után ugyanúgy hazaszivárogtak, akárcsak hajdúvárosi tár­saik. Minden valószínűség szerint az történhetett, hogy a hazament polgári hon­védek úgy érezhették, hogy ők immár a város jogaiért megszolgáltak, s megye 260

Next

/
Thumbnails
Contents