Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849
totta egybe az egykori hajdú múlt dicsőségét és a szűkebb haza, az otthon, a család féltését. Nem feledkezett meg az ingadozók, a kishitűek megszégyenítéséről sem: „ki most fel nem kél a haza védelmére, a nemzet és unokák átka fogja még a sírjában is nyomni". Önkéntesnek egyébként minden városban a főhadnagynál lehetett jelentkezni, Böszörményben pedig a hadfogadó kormánynál. Célszerű itt megemlítenünk, hogy az önkéntesek toborzása nem éppen szerencsés módon a már meglevő katonai alakulatok legénységei állományát is érintette. A 39. (Don Miguel) sorgyalogezred soraiban tudvalevően szolgáltak hajdúvárosi születésűek is, akik részint érzelmi okokból, részint talán a keményebb osztrák „drill" elől menekülve, szívesen léptek volna át a Bocskai-csapatba. Az ezred vezetése azonban a Bocskai-csapat vezetőségét hivatalosan értesítette, hogy az átállás lehetőségéről eddig semmiféle hivatalos értesítést nem kaptak, ezért az átálltakat hivatalosan szökevényeknek tekinti. 6 /* Az október 22-én írt levelet két nap múlva újabb követte, amelyben az ezred már keményebb hangot ütött meg. Sürgették az átszököttek visszaadását, mert ha nem, úgy „megfogatják" azokat. 6 5 A további fejleményekről nincsen tudomásunk, minden bizonnyal azonban a jól képzett, nagy harci erőt képviselő gyalogezred bomlását felsőbb helyről sem nézhették jó szemmel. Tekintettel arra, hogy Sillyének végülis két gyalogzászlóaljat és egy teljes lovasezredet kellett kiállítani, erre a Hajdúkerületben az ismertetett feltételek mellett nem sok esélye mutatkozott. A Honvédelmi Bizottmánytól ezért már 1848 decemberében meghatalmazást nyert arra, hogy Bihar megyében Szalontán, Derecskén, Kábán és a többi, úgynevezett kishajdú városban, amelyekben a hajdútudat az ismeretes hajdúper folytatása következtében erős volt, toborzást folytathasson. Engedélyezték a toborzást a Bocskai kultuszáról nevezetes bihari Kismarján, s az egykori szabolcsi hajdúvárosban, Polgáron ahol az elégedetlenek immár három évtizede a hajdúságot keresték. 6 6 Rendkívül tanulságos, hogy a toborzás során tehát hangsúlyozottan hivatkoztak a végső soron rendi eredetű és jellegű tudati tényezőkre, s abban igyekeztek támaszt nyerni a rendi társadalmat szétromboló forradalomnak. Sillye Gábor 1849. január hatodikán röplapban fordult az említett helyek lakosságához: 6 7 ,,A hajdú vitézség mindig megreszkettette még a német seregeket, hadd reszkettesse meg a most beütött csorda ellenséggel szemben azon hitszegő uralkodó házat is, melly az önök apjait is minden kiváltság leveleik daczára jobbágyi helyzetbe alacsonyította". Emlékezzünk azon „sok istentelenségekre és gonoszságokra, mellyeket a habsburgi házból volt királyok a magyar nemzettel elkövettek, számoljunk vele győzedelmes fegyvereinkkel, s hadd ismerjenek bennünk a hűtlen rablók azon igazságos isten büntető ostorára, aki a bűnt büntetlenül nem hagyja, s meglátogatja az atyáknak álnokságait a fiaknak fiaiban harmad és negyedíziglen". E remek stílusú, kálvinista komorságú röplap több szempontból is érdekes. Első ízben lehetünk tanúi annak, hogy a hajdúpárt ideológiája önmaga feladása nélkül hogyan nőhetett át köztársasági hangvételűvé. Aligha kell ugyanis bizonygatnunk, hogy az a Sillye Gábor, aki ezt a röpiratot 1849 januárjában megfogalmazta, már az áprilisi önmagát előlegezte, azt a politikust, aki a trónfosztást feltétel nélkül helyeselte, s aki a Radical Párt alapító tagja volt. Megemlíthetjük, hogy Sillye ekkor felvetette a Bocskai-csapaton belül az önálló tüzérség megalakítását is, ennek érdekében mérnököt is keresett. Ebből ugyan nem lett semmi, de talán ezzel is összefüggésben állhat a hajdúböszörményi református és görögkatolikus egyház ajánlata két illetve egy harang átadásáról ágyúöntés céljára. A harangok igénybevételére egyébként nem került sor. 6 8 A bihari volt kishajdú helyeken a toborzás hamarosan megkezdődött. A kormánybiztos 1849. január 23-án bízta meg hivatalosan Pettkó László főhadnagyot a bihari részeken való toborzásra, majd ugyanilyen megbízatást kapott Borbély Dániel százados is. 6 9 Ez utóbbi már azzal a módosítással, hogy megbízatásába 248
