Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849
Sillye Gábor belefoglalta az „és ahol célszerű" kifejezést is. Borbélyt ezért utasította, hogy Bihar mellett Békésben is toborozzon, esetleg máshol is. Erre egyébként a Honvédelmi Bizottmány engedélye is feljogosította. A toborzótisztek jelentéseiket rendszeresen megküldték Sillye Gábornak. így tudjuk, hogy az 52. (Bocskai) zászlóalj részére toboroztak Kismarján, Biharfélegyházán, Konyáron, Bagoson, Komádiban, Harsányban, Szalontán, Berettyóújfaluban, Sárándon, Mikepércsen, Földesen, Sámsonban, Érmihályfalván és Ërsemlyében. 7 0 A toborzást azonban hamarosan kiterjesztették más megyékre is, mert az nem járt kellő eredménnyel. Borbély százados jelentette, hogy mivel toborzásának sikere meg sem közelítette a régebbieket, ezért elindul szerencsét próbálni Békésbe, Csanádba és Csongrádba. 7 1 Különösen az 53. zászlóalj feltöltése okozott komoly nehézségeket, amelyet hajdúkból valóban nem lehetett kiállítani. Ezért új toborzótisztek kiküldésére került sor. Nagy Zsigmond toborzószázados 1849. április 24-én jelentette például, hogy Biharban már semmi eredményt nem tud felmutatni, ezért elindul Szatmárba és a Szamos-menti helységekbe. 7 2 Sillye 1849. április 19-én bízta meg Csohány Miklós 53. zászlóaljbeli századost azzal, hogy „azonnal induljon Szabolcs, Borsod és Heves megyékbe, s ott a Bocskai csapat" részére toborozzon. Csohány jelentésével valóban találkozhattunk is Miskolcról, Tokajból keltezve, s tudjuk, megfordult Hevesben is, 7 3 Tudomásunk van arról is, hogy Abaújban is folyt toborzás, 1849. április 12-én az 53. zászlóaljtól vett át a gyalogsági tartalék felügyelője hetvenkilenc fő, javarészt abaúji újoncot. 7 4 Farkas százados pedig a 17. huszárezrednek is toborzott Ung vármegyében. 7 5 Mindez azzal járt, hogy az 53. zászlóaljba jelentékeny számban szolgáltak nem magyar anyanyelvűek. Amikor a zászlóalj második osztálya megalakult, azt jelentették, hogy közöttük „nem kevesen aprók, tót, sőt oláh ajkúak is". 7 6 Jelentéktelen számban ugyan de a Bocskai-zászlóaljakba bekerülhettek alakulataiktól valamilyen ok miatt elmaradt honvédek is. 1849. április 10-én Sillye Gábor arra kérte a hadügyminisztériumot, hogy engedélyezze azt, hogy az 53. zászlóaljban harmincnyolc fő, alakulataiktól valamilyen módon elmaradt honvéd szolgálhasson. 7 7 Érdekességként említhetjük a hajdúkerületi rabok esetét. Tudjuk, hogy Silylye Gábor már 1848 októberében felvetette annak lehetőségét, hogy a kevésbé bűnös kerületi rabok szolgálhassanak az önkéntes csapatban. 7 8 1848 decemberében pedig huszonnégy hajdúkerületi rab írt beadványt Kossuth Lajoshoz, amelyben kérték, hogy négy év katonai szolgálat vállalása fejében engedjék őket szabadon. Indoklásuk szerint bűneik leginkább „gyermeki gondatlanságból vagy ital általi elkábítás okozta verekedésből eredtek". Kossuth a rabok kérelmét megfontolás végett a kerülethez pártolólag terjesztette be. 7 9 Az ügyben döntő fordulatot az hozott, hogy időközben a Honvédelmi Bizottmány rendelete megjelent a Közlönyben február harmadikáról keltezve, amely szerint azok a polgári fegyencek, akik katonai szolgálatra önként jelentkeznek, hacsak nem veszélyes bűnözők, szabadon bocsájtandók. A Hajdúkerület törvényszéke az üggyel március 13-án foglalkozott, s a rabok közül ily módon huszonketten szabadulhattak, akik a 17. (Bocskai) huszárezredbe léptek be. 8 0 Sajnos teljes adatsorok nem állnak rendelkezésünkre arról, hogy a Bocskai nevét viselő katonai alakulatokban milyen arányban voltak hajdúvárosiak és arról sem, hogy milyen részt képviseltek ebben az önkéntesek, a toborzottak és a sorozás útján bekerültek. Egy részadatot azonban mégis közölhetünk, amelyet a hat hajdúvárosra vonatkoztatva jellemzőnek kell tartanunk. 8 1 249
