Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849

Sillye Gábor nevét jelölte meg. Kossuth azonban azt válaszolta, hogy Sillyét nem ajánlaná, mert „nem a legerélyesebbnek mutatkozott, s beteges is". Helyette javasolta viszont Kövér Györgyöt Hajdúböszörményből, aki — mint írta — „a megye igazgatási életében jártas, azontúl erélyes, munkás férfiú".

4

6 Lehetséges, hogy Kövér viszont Szemerének nem kellett, mert az továbbra is Hajdúböszörményben maradt, sőt Kossuth számára más, fontosabb megbízatást is tartogatott. Sillye Gábor nyilvánvalóan észrevehette, hogy tevékenységével Kossuth nincs megelégedve, ezért 1849. február 7-én levélben bejelentette lemondási szándékát, amelyet Kossuth el is fogadott:

4

7 „A kormánybiztosságról lemondását sajnálattal veszem, s addig, míg másnak kinevezését eszközölhetem, kérem is önt, szíveskedjék kormánybiztosi foglalkozását folytatni." Kossuth még aznap felkérte Kövér Györgyöt, vállalja át Sillye feladatkörét.

4

8 Miután tudatta vele Silylye lemondását, felszólította, hogy a kormánybiztosságot a „Hajdú kerületek viszonyaibani avatottságánál fogva" vállalja el, s ez iránt „a lehető legrövidebb idő alatt nyilatkozatot adni szíves legyen". Nem tudjuk, Kövér hogyan válaszolt Kossuth kérésére, s az sem ismeretes, hogy Sillye tudomást szerzett-e minderről. Mindenesetre tény, hogy kormánybiztosi feladatkörét tovább folytatta, így tehát lemondása mintegy érvényét vesztette. Kövér Györggyel egyébként hamarosan olyan kellemetlen incidens történt, amely további szereplését lehetetlenné tette, s Kossuth kegyeiből is kiesett. E ballépés az úgynevezett Zuber-ügy volt, amelynek a lényege a következő: A Görgey-táborából Debrecenbe tartó, s Hajdúböszörményben Kövér György lakásán megszállt Zuber Antal honvédőrnagyot Kövér karddal összekaszabolta, illetve az pisztollyal megsebesítette. Az ügy természetesen Kossuth tudomására jutott, aki Luzsénszky Pálhoz írt levelében az esetre a következőképpen reagált: „Az borzasztó, irtózat mikint öszve szabdalta házigazdája, valami Kövér nevű. Követ volt a tavalyi Diaetán. Függni fog okvetlenül." Kövérnek ugyan bántódása nem esett, az incidens azonban politikai szereplését kettévágta.

4

0 Forrásainkból az derül ki, hogy Kossuth ezután gyökeresen változtatott véleményén Sillye Gáborral kapcsolatban. Legalábbis semmi nyomát sem találjuk annak, hogy leváltására gondolt volna vagy elégedetlenségének hangot adott volna. Nyilvánvalóan maga is beláthatta, hogy a felmerült hibák és nehézségek nem írhatók, legalábbis nem egyértelműen, Sillye számlájára, s erre a posztra nálánál alkalmasabb embert nem találhat, mint ahogyan nem is talált. A függetlenségi kiáltvány elfogadása, illetve a Szemere-kormány létrejötte — mint köztudott — új helyzetet teremtett a forradalmi baloldal egyik legjelentősebb fegyverének, a kormánybiztosi intézménynek a sorsában is. Történetírásunk feltárta és bemutatta azt a folyamatot, amelynek során a jobboldal nem jelentéktelen sikereket ért el a kormánybiztosi intézmény visszafejlesztésében.

50 E téren említenünk kell a kormány 1849. május 12-én kelt határozatát, amelynek értelmében tizenöt vármegyében megszüntették a kormánybiztosok tevékenységét. Közöttük volt a baloldallal mind szorosabb szövetségre lépő Sillye Gábor megbízatása is. A rendelet a Közlöny május 16-i számában jelent meg, így tehát hivatalosan ettől a naptól kezdve nem tekinthetjük őt a Hajdúkerület kormánybiztosának. Ez az intézkedés különösen a készülő cári intervenció fényénél bizonyult károsnak !

5

1 A kormány erre akkor döbbent rá, amikor a betönő orosz seregek váratlan hadmozdulattal Debrecent is elfoglalták, s nem volt személy, aki a menthető dolgok mentésével hivatalosan törődött volna. Sillye Gábor ennek ellenére a Hajdúkerületben foganatosított bizonyos intézkedéseket, de ezt csak mint Hajdúböszörmény város országgyűlési képviselője tehette. A Kossuth Lajoshoz írt levelében a hatáskör hiánya miatt a következőképpen panaszkodott:'

2 „Én részemről mindent megtettem, mit tehettem, s felhasználtam a nép közt csekély népszerűségemet is; de minden igyekezetem megtört az elöljáróság gyávaságán, melly nekem nem tartotta kötelességének többé engedelmeskedni, miután kor245