Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849

állítják ki. Az ügy kivizsgálása során azonban kiderült, hogy Varga egy sor át nem gondolt intézkedéssel gyakorlatilag maga gátolta meg az előfogatok kiállítását.

3

8 Az csak természetes, hogy sürgős esetekben Sillye Gábor habozás nélkül tett eleget rangban felette álló kormánybiztosok utasításának. Szemere Bertalan, ekkor mint Felső-Magyarország teljhatalmú kormánybiztosa 1849. január 23-án keltezte azt a levelet, amelyben utasította Sillyét, hogy a böszörményi töltény gyárból az összes készletet haladéktalanul küldje Nyíregyházára, „azonnal, haladék nélkül", mert a harcoló sereg egészen kifogyott belőle. Sürgette a további készletek gyártását, illetve hírszerzők kiküldését Gyöngyös—Eger felé, mert ott „ellenség közelget". A kormánybiztoshoz a levél 1849. január 24-én déli tizenkét órakor érkezett, s a kért intézkedéseket haladéktalanul megtette.

3

9 Sillye Gábor jogköre 1849. január 16-án lényegesen bővült, mert Kossuth az ekkortájt elrendelt népfölkelés sikere érdekében a kerületben teljhatalommal ruházta fel.

4

0 Kormánybiztosi megbízatásának legkritikusabb szakasza mégis erre az időszakra esett! Kossuth szerint ekkortájt betegeskedett, s az ügyek sem alakultak úgy, ahogyan a Honvédelmi Bizottmány elnöke szerette volna. Mint látni fogjuk, az ekkor elrendelt népfölkelés nem váltotta be azt a reményt, amelyet Kossuth elvárt volna, s nem igazolódott az a túlzott bizalom sem, amelyet Kossuth a hajdúvárosok népébe vetett. Forrásainkból egyértelműen kiderül, hogy a hibát Kossuth — legalábbis részben — Sillye Gábor erélytelenségében látta. E következtetést azonban végeredményben megalapozatlannak kell tekintenünk, hiszen mint látni fogjuk, a népfölkelés eredménytelensége, a hajdúvárosok húzódozása Sillye rovására semmiképpen sem írható. Ennek ellenére Kossuth bizalma ebben a néhány hétben vele kapcsolatban megingott. De nézzük a fejleményeket! Miután a Bocskai nevét viselő két gyalogzászlóalj kiállítása és felszerelése nem haladt olyan ütemben, mint az kívánatos lett volna, s részben a parancsnokoktól, részben pedig Sillye Gábortól is ellentmondó és egymásra vádaskodó jelentések érkeztek, Kossuth január 18-án elrendelte, hogy Sillye a pénzügyekkel haladéktalanul számoljon el.

4

1 Január 20-án pedig Repeczky Ferenc kormánybiztost, aki eddig Heves megyében Kossuth teljes megelégedésére működött, megbízta azzal, hogy vizsgálja ki a Bocskai-zászlóaljak kiállításának ügyét. Ennek érdekében teljhatalommal ruházta fel, amely kiterjedt az esetleges bűnösök megbüntetésére is. Kossuth Repeczky belátására bízta azt is, döntse el, érdemes-e folytatni az 53. zászlóalj szervezését.

4

2 Repeczky január 24-én azt jelentette Kossuthnak, hogy Sillye Gábor pénzügyi számadásait a legnagyobb rendben találta, s javasolta azt is, hogy a megkezdett szervezést feltétlenül folytassák.

4

3 Közölte, hogy a Hajdúkerület kormánybiztosa az 52. zászlóaljat már teljes létszámban kiállította (1200 fő), de az 53. zászlóaljra már csak ötven-hatvan embere maradt. Miután Helley őrnagy is azt jelentette, hogy a 17. (Bocskai) huszárezred első osztálya harcra kész, a Honvédelmi Bizottmány a további szervezést Sillye kézében hagyta. Az ügy azonban ezzel még nem zárult le, mert Kossuth továbbra is fenntartással szemlélte Sillye tevékenységét. Bizonyítja ezt a következő rendelkezés! Annak ellenére, hogy a hajdúkerületi népfölkelés szervezésére korábban Sillye kapott megbízatást, január 25-én megbízta Molnár Györgyöt, a Hajdúkerület egyik országgyűlési képviselőjét, hajdúnánási lakost azzal, hogy Böszörményben, Szoboszlón, Nánáson és Dorogon ő is szervezzen népfölkelést, s erejét a Kossuth által döntő jelentőségűnek tekintett lovasság kiállítására összpontosítsa.

4

4 Sillye megbízatását azonban ekkor sem vonták viszsza. A következő napon Kossuth egyszerre utasította a két kormánybiztost — Sillye Gábort és Molnár Györgyöt —, hogy a hajdúkerületi népfölkelés rögtöni kiindítását szüntessék meg, mert az ellenség eltűnt Poroszlóról és Miskolcot szállotta meg. A népfölkelők ekkor már Balmazújvároson voltak.

4

ü Molnár György további szerepléséről nincsenek adataink. Jellemző közjátékként említhetjük hogy Szemere Bertalan 6-án arra kérte Kossuth Lajost, hogy melléje élelmezési biztost nevezzen ki, s kívánságaként 244