Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849
egyben azt is jelenti, hogy Sillye nemcsak hogy egyetértett a radikalizálódási folyamattal, hanem a honvédelem ügyét aktívan támogatta is. Nézetei oly mértékű forradalmi átalkauláson mentek keresztül, hogy hamarosan a radikális baloldal táborában találhattuk. Kormánybiztosi megbízatását ennek ellenére nem közvetlenül Kossuth Lajostól, hanem Mészáros Lázár hadügyminisztertől kapta. Megbízatása tehát abba a csoportba tartozott, amelyet az egyes szakminiszterek valamely speciális feladat elvégzésére adtak ki. Konkrétan Sillye megbízatását összevethetjük például a radikális politikai nézeteiről ismert pénzügyminisztériumi titkár, Szalay László megbízatásával, akit Mészáros augusztus 23-án bízott meg egy szabadcsapat szervezésével, s amely a délvidéki harcokban részt is vett. 3 3 1848. szeptember tizenkettedikén kelt a hadügyminiszter hivatalos rendelete, amelyben Sillye Gábort — saját ajánlkozására hivatkozva — megbízta azzal, úgy is mint Hajdúböszörmény országgyűlési képviselőjét, hogy a Hajdúkerület „lelkes s lángoló hazaszeretetökről ismert fiaiból toborzás vagy szabad ajánlkozás útján egy szabad csapatot alkosson". Sillye Gábor kívánságára a hadügyminiszter engedélyezte, hogy az így megszervezendő csapat a Bocskai nevet vegye fel. Ügy rendelkezett, hogy a csapat álljon gyalogságból és lovasságból, s megbízta Sillyét, hogy a fegyverigényeket mérje fel, a lovakat vásárolja meg, s engedélyezte azt is, hogy a tiszti kinevezéseknél felterjesztést eszközölhessen, a megerősítést azonban a minisztérium számára tartotta fenn. A csapatot napidíjjal, kenyérrel és fegyverrel az állam fogja ellátni — ígérte. 3 4 Sillye Gábor már két nap múlva, szeptember 14-én, konkrét tervezettel állt elő. A hadügyminisztériumhoz intézett felterjesztésében azt javasolta, hogy a Bocskai-csapat álljon 1200 gyalogból és hatszáz lovasból. A felszerelésre kért 1000 darab szuronyos puskát tölténytáskával, a lovasság részére ötszáz kardot és ugyanannyi pisztolyt, illetve nyeregszerszámokat. A minisztériumtól rendkívüli felhatalmazást is kért a hatóságokkal szemben. 3 5 Mielőtt tovább mennénk, célszerűnek látszik áttekintenünk Sillye Gábor kormánybiztosi megbízatásának alakulását, jogkörének csonkulását-bővülését a szabadságharc egésze alatt. Láthattuk, hogy Mészáros fenti kinevezése — amely a kormánybiztosi jogkör alapjául szolgált — tulajdonképpen egyetlen speciális feladat megoldására, nevezetesen egy hajdúkerületi önkéntes csapat felállítására vonatkozott. Ettől függetlenül azanban kezdettől fogva úgy tekintették, mint a Hajdúkerület kormánybiztosát. Mivel megbízatását a hadügyminisztériumtól kapta, logikusnak tűnne, hogy annak is tartozzon felelősséggel. A helyzet azonban úgy alakult, hogy Sillye Gábor — akár a legapróbb részletkérdésekben is — Kossuth Lajosnak, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének, majd pedig később mint az ország kormányzójának tartozott cselekedeteivel elszámolni. A katonai és politikai helyzet alakulása folytán többször előfordult, hogy Sillye Gábort, így természetesen a Hajdúkerületet is valamilyen nagyobb illetékességi körrel rendelkező kormánybiztos fennhatósága alá rendelték. Ez történt például 1849. december 19-én, amikor Kossuth Lajos Beöthy Ödönt kinevezte teljhatalmú erdélyi kormánybiztosnak, s illetékességi körét kiterjesztette Szabolcs, Bihar, Szatmár megyékre, az ott levő szabad királyi városokra, a Partium megyéire és a Hajdúkerületre is. 3 G Sillye Gábor természetesen továbbra is a Hajdúkerület kormánybiztosa maradt. Ugyanez történt 1849. február ötödikén, amikor Kossuth Szabolcs vármegye kormánybiztosának, Bónis Sámuelnek az illetékességi körét kiterjesztette a hajdúvárosokra is, változatlanul érvényben hagyva a Hajdúkerület kormánybiztosának a megbízatását. 3' Az egyes speciális feladatokkal megbízott kormánybiztosok illetékessége rendszerint eleve több törvényhatóság területére terjedt ki, jogkörük esetenként tehát a Hajdúkerületet is érintette. így például 1849. március hetedikén Varga Imre, a tartaléksereg élelmezési kormánybiztosa panaszt nyújtott be Kossuthhoz, amelyben a hajdúvárosokat azzal a váddal illette, hogy az előfogatokat nem 243
