Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849
0 zetőrségének kiindítását megfelelő gyakorlatoztatás és felkészítés után június 30-ára tervezték, ebből azonban nem lett semmi, mert a böszörményiek a parancs végrehajtását megtagadták. 2 0 Arra hivatkoztak, hogy a nemzetőrség a városból a hajdúk jogai miatt nem mozdítható ki, s egyszerűen nem akarták elhinni, hogy az 1848-as törvényalkotás merőben új helyzetet teremtett. Minden bizonnyal ezzel a politikai közhangulattal állhatott összefüggésben, hogy a város nemzetőrei a hajdúpárt országgyűlési képviselőjét, Sillye Gábort választották meg a nemzetőrség kapitányának, nyilván nem minden hátsó gondolat nélkül. 27 Az országgyűlési képviselő 1848. július 29-én hivatalosan is kérte a nemzetgyűléstől távozásának engedélyezését, mert „hazavédési kötelezettségének" csak így felelhetett meg. Az augusztus hatodikától kért távozási engedélyhez az országgyűlés hozzá is járult, Sillye Gábor ennek ellenére mégiscsak Pesten maradt. 2 8 Mi lehetett ennek az oka? E téren ugyan találgatásokra vagyunk utalva, azonban aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy Sillye Gábor — bármennyire pártjának emberei is kérték erre — egy reakciós színezetű áramlatot nem volt hajlandó támogatni. Hajdúböszörményből augusztus folyamán egyébként járt küldöttség Pest-Budán, s így feltétlenül találkozniuk kellett képviselőjükkel is, aki a helyzetről így pontosan tájékozódhatott. A böszörményiek azzal a hírrel térhettek haza, hogy a mozgóvá tett nemzetőrség létszámát jelentősen csökkentették, s a szolgálati időt is csak nyolc hétben jelölték meg. A városra a kerület által kiállítandó nyolcszáz nemzetőrből 201 esett, s így a mozgóvá tétel kérdése is végre megoldódott. 2 9 Sillye Gábor tehát Pesten maradt, s aktívan bekapcsolódott a nemzetgyűlés munkájába. így például szerepelt az 1848. szeptember negyedikén sorshúzás útján kijelölt s Bécsbe küldendő képviselők között. 3 0 A szeptemberi válság idején a küldöttség bécsi útjával Kossuthnak az volt a célja, hogy a liberális köznemességet végképp kiábrándítsa Bécsből, hiszen bizonyos volt abban, hogy a küldöttség semmivel vagy annál is rosszabb eredménnyel tér haza. A fejlemények Kossuthot igazolták. Batthyány utolsó, kétségbeesett próbálkozása volt a nádorhoz menendő küldöttség ötlete is, amelyet Kossuth lényegében a fenti megfon- \ tolások miatt támogatott. Az országgyűlés által megválasztott nyolc tagú küldöttségben ott szerepelt Sillye Gábor is. 1848 szeptembere a magyar szabadságharc nagy fordulópontja volt, amely a reformnemesség tömeges balratolódásában öltött testet, s amely azt is jelentette, hogy hajlandók támogatni azt a fegyveres küzdelmet amelyet Kossuth Lajos a szeptember 16-án létrejött Országos Honvédelmi Bizottmány élén folytatott. A forradalom és szabadságharc korának egyik legjelentősebb politikai, katonai, közigazgatási és gazdasági fegyvere, a kormánybiztosi intézmény is ezekben a kritikus napokban nyert különös jelentőséget. Az intézmény maga ugyan középkori gyökerekre, a királyi biztosi intézményre vezethető vissza, feladatkörében és jellegében azonban gyökeresen különbözött attól. Fő célja ugyanis a polgári átalakulás és a honvédelem ügyének segítésében állott. 3 1 Ebben az öszszefüggésben maga a rendszer bizonyos vonatkozásaiban emlékeztet a francia forradalom konventi kiküldötteinek a tevékenységére. 3 2 Bár az első kormánybiztosi kinevezések már 1848 tavaszán megtörténtek, az intézmény fokozott jelentőséget 1848 nyarán, a délvidéki lázadás kitörése alkalmával nyert, de igazi szerepköre 1848 szeptemberében, illetve azt követően bontakozott ki, amikor a forradalom központi problémájává a szabadságharc ügye vált. Nem csupán arról van itt szó, hogy a kormánybiztosok száma ugrásszerűen szaporodott, hanem arról elsősorban, hogy a szeptemberi fordulat után továbbépülő rendszer igyekezett eleget tenni az új helyzetből adódó követelményeknek, így a Batthyány-kormány időszakához képest lényegesen forradalmibb szervezettel állunk szemben, bár egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a kormánybiztosi intézmény két korszakát szerves, evolúciós fejlődés köti egymáshoz. Erre az időszakra esik Sillye Gábor kormánybiztosi megbízatása is, amely 242
