Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849
adott rendeletek alapján szerkesztette, s feladatként tekintette, hogy a felelős magyar minisztérium következtében előállott új helyzetben a tájékozódást megkönnyítse, tehát a szó valódi értelmében közszükségletet elégített ki. 2" 2 Sillye Gábor joggal érzehette úgy, hogy a márciusi napok pályafutásában merőben új lapokat nyitottak. Tekintettel arra, hogy szülővárosával, Hajdúböszörménnyel pozsonyi tartózkodása alatt sohasem szakadt meg kapcsolata, s ott az 1848-as törvények értelmében a tisztikart újra kellett választani, megpályázta a város ekkor szervezett tiszti ügyészi állását. 1848. május 24-én erre a tisztre meg is választották, bár maga ekkor még Pozsonyban tartózkodott. 2 3 Hamarosan sor került az első népképviseleti országgyűlés megválasztására is. Az előállott új helyzetben Sillye Gábor esélyesnek találta magát arra, hogy a város országgyűlési képviselői mandátumát is megpályázza. Erre több éves pozsonyi tartózkodása, felkészültsége és egyre nagyobb tekintélye egyaránt alkalmassá tette. Az utolsó rendi országgyűlés hajdúkerületi követei — Foghtüi János és kövér György — április közepén küldték haza utolsó jelentésüket. Ekkor azonban már ismeretes volt, hogy az új népképviseleti törvény értelmében Hajdúböszörmény városa egymaga küldhet képviselőt az új országgyűlésre. A belügyminiszter, Szemere erről egyébként a várost április közepén hivatalosan is értesítette. A közgyűlés ennek alapján május negyedikén választotta meg a követválasztást előkészítő központi választmányt, amelynek tagjai lettek Somossi Péter mint elnök, Kovács Sámuel, Kövér György, Nagy Imre, Kálmán György, Weszprémy Gáspár, Sóvágó István, Gál Mihály, Botos Ferenc és Somossi Mihály mint tagok. A választmány összetétele eleve sejtetni engedte, hogy a választás során heves küzdelem bontakozik ki, hiszen itt a hajdú párt és a beköltözöttek képviselői egyaránt szerepeltek. Meg kell ugyanis jegyeznünk, hogy bár az 1848-as törvényalkotás a hajdú kiváltságokat végképp eltörölte, a város határának rendezése és a tagosítás kérdése továbbra is nyitott maradt. A megoldás mikéntje körül pedig továbbra is a rendi eredetű privilégiumok tűntek meghatározónak. Szó sincs tehát arról, hogy a korábbi ellentétek automatikusan megszűntek volna. Az országgyűlési képviselő személye kérdésében ugyan eleinte több jelölt neve is szóba került, hamarosan azonban csak ketten látszottak esélyesnek. Az egyik Sillye Gábor, a hajdúpárt jelöltje, a másik pedig Kövér György, aki az 1847/48-as országgyűlésen a kerület egyik követe volt. A választásra 1848. június 25-én reggel került sor. A jelölésre tett javaslat során Szálkay Bálint Sillye Gábor tiszti ügyészt, míg Botos Ferenc Kövér György ügyvédet, volt képviselőt ajánlotta. Az ellenpárt Sillye jelölését úgy is igyekezett meggátolni, hogy kiderítette, a neve nem szerepel a választói névjegyzékben, így tehát nem is választható. Ellenérvként hozták fel azt is, hogy ügyvédi diplomáját a Hajdúkerületben, s így Böszörményben sem hirdették ki, sőt felhasználták ellene azt is, hogy korábban szökött katona volt. A szavazás során azonban Sillye a mesterkedések ellenére biztos győzelmet aratott, a rá adott 238 szavazattal szemben Kövér György mindössze 134 voksot tudott felmutatni. A bukott párt — bár a választás eredményébe nehezen nyugodott bele, sőt ellene hírlapi támadást is intézett — gyakorlatilag nem tehetett semmit. 2 4 Az első népképviseleti országgyűlés alakuló ülésére 1848. július 10-én került sor, amelyen Hajdúböszörmény képviseletében természetesen ott volt Sillye Gábor is. A Hajdúkerület részéről Kovács Miklós szoboszlói és Molnár György nánási képviselők jelentek meg. 2 j Az országgyűlés legsúlyosabb és legbonyolultabb problémája az ismert okok folytán a honvédelem ügye lett. A rendes katonaság szervezésén túlmenően szót kell ejtenünk a nemzetőrség alakításáról, mert a Hajdúkerületben, illetve Hajdúböszörményben pontosan e körül keletkeztek problémák. A nemzetőrség március forradalmi napjaiban egyfajta polgárőrség feladatát látta el, de a nyílt ellenforradalmi kísérletek láttán egyre inkább a honvédelem segítőjévé kellett hogy váljon. Napirendre került tehát a nemzetőrség „mozgóvá" tétele, azaz tábori szolgálatának rendszeresítése. A Hajdúkerület nem241
