Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849

Anyagi természetű gondok miatt otthagyta szülővárosát, Sárospatakra ment, ahol ekkor egy vándor színtársulat működött. Kortörténeti adatként is értékelhetjük, hogy Sillye felcsapott színésznek. Szülei levele azonban már egy hét múlva a direktor kezében volt, aki habozás nélkül hazaküldte. Ö ugyan először Egerbe ment, de végül mégis jobbnak látta hazatérni. Szülei határozott kívánságára hamarosan a debreceni kollégiumban folytatta tanulmányait. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, debreceni diákoskodása életében fontos fordulópontot jelentett. Naplója után tudjuk, hogy élénk kapcsolatba került a kor szellemi világával, maga is verselgetett, társadalmi életet élt, baráti összejöveteleken vett részt, „golyó játékok"-on, „színházi látogatásokon", s kedvelt időtöltése volt az olvasás is. Rendszeresen hazajárt szülővárosába is, itt egy legáció alkalmával ismerkedett meg első szerelmével, egy bizonyos Julcsával. Kollégiumi tanulmányait félbeszakítva egy szabolcsi köznemesnél vállalt írnoki állást. Pályafutásában azonban ez törést nem jelentett. Egyszerre belecsöppent a vidéki köznemesség életébe, ahol a „barátságos öszve jövetelek, fördő, színházi látogatások" jelentették az igazi eseményeket, s Nyíregyházán a tánciskolába is beiratkozott. Szabolcsi tartózkodása alatt alkalma volt átélni egy megyei tisztújítást is, mégpedig az 1836-os hírhedt restaurációt. Szabolcs megye az 1832—36-os országgyűlésen — eléggé ellentmondásosan ugyan — a mérsékelt reformok pártján állt. Követei — Jármy Imre és Vay János — elsősorban a „sé^ relmek" orvoslását sürgették, de támogatták azt a javaslatot, hogy az országgyűlés terhét ne az adózó nép viselje. A közgazdasági és kereskedelmi kérdések tárgyalását viszont az úrbériek előtt akarták megejteni. Sillye Gábor és baráti köre az eddigi országgyűlési követ — Jármy Imre — alispánságát támogatta, bár Jármy végül az utolsó pillanatban visszalépett. A Patay és Kállay Gergely közt dúló választások olyan botrányok és zavargások közt zajlottak le — tizenegy ember meghalt —, hogy a választást meg kellett semmisíteni. Az újraválasztás alkalmával Jármy Imre, Sillyéék eredeti jelöltje győzött.

1

1 Nemsokára egy bizonyos F. K. úrnak a szolgálatába szegődött, akinek társaságában megjárta Olaszországot, megismerkedett Velencével, Paduával.

1

2 Különösen Velence csillogó pompája gyakorolt rá nagy hatást: „Velentze egy olyan város, hol minden nap lehet nézni valót, mulatságot s mindenféle nemzetbeli embereket találni." Csodálattal írt a Szent Márk templomról, a Doge-palotáról, s megemlékezett az itteni híres könyvtárról, amely 90 000 darab könyvet és 7000 kéziratot őriz, A festők közül Tiziana és Raphael keltett benne mély benyomást. Kellő borzalommal és csodálattal írt a hercegi palota pincéjében levő börtönről és a Sóhajok-hdíjárói, megörökítve az itt hallott romantikus történeteket. Paduában komolyan megbetegedett, már-már a halálra is gondolt, azonban hamarosan felgyógyult. Csodálattal emlegette a színházakat, különösen az operát, amelyet valószínűen itt volt alkalma első ízben látni. Sokat járt lóversenyre, s lelkesedéssel emlegette az álarcos táncmulatságot, a farsangot. Mély hatást gyakorolt rá, hogy az itteni egyetemi ifjúság a pesti nagy árvíz után Pest-Buda segítésére 1838. május 28-án „Hanga Dal Akadémiát" (hangversenyt) rendezett. 1840-ben kerültek vissza Velencébe, ahol egy bizonyos Amália-Marietta nevű olasz hölgygyei került közelebbi kapcsolatba. Naplójának többi része sajnos elveszett, azt azonban megállapíthatjuk, hogy olaszországi tartózkodásának jelentőségét aligha lehet túlbecsülnünk. Alkalma volt megismerni egy Magyarországnál lényegesen fejlettebb országot, azt az olasz kultúrát, amely minden odalátogatóra felejthetetlen hatást gyakorolt. Ráadásul ennek az országnak a nemzeti aspirációi összecsengtek a magyar törekvésekkel. Magyarországra visszatérve hamarosan — 1843-ban — Pozsonyba került országgyűlési írnokként.

1

3 írnoki teendői mellett legfőbb célja az ügyvédi diploma megszerzése volt. A feudális Magyarországon az ügyvédi oklevél megszerzésének a következő volt a gyakorlata.

1

4 A jelölt valamely magasabb iskolában elvégzett néhány évfolyamot, majd pedig beállt egy nagytekintélyű ügyvédhez „boj239