Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849

delmében reménytelen küzdelembe bonyolódott. Az életút tetőzését kétségtelenül az 1848/49-es tevékenységében jelölhetjük meg, amikor mint Hajdúböszörmény országgyűlési képviselője megbízatást kapott a Hajdúkerület kormánybiztosi teendőinek az ellátására. E minőségben nézetei oly mértékben radikalizálódtak, hogy a győztes ellenforradalom — mint láthattuk — halálra ítélni találta érdemesnek. Különösen az utóbbi évek történetírása tett tiszteletreméltó erőfeszítéseket a hajdúvárosok társadalmi rétegződésének tisztázására. Többé-kevésbé tisztán áll előttünk az a letelepedés után már megindult, s a XVII. század végétől meggyorsult folyamat, amelynek eredményeként a hajdúvárosok társadalma a XVIII. század közepétől a következőképpen rétegződött; Hajdúnemesek, armalista nemesek (közöttük lehettek hajdú joggal rendelkezők is), libertinusok (beköltözöttek) és zsellérek.

2 Anélkül, hogy a társadalmi rétegződés problémakörébe belebonyolódnánk, jelezni kívánjuk, hogy közöttük súlyos ellentétek alakultak ki az addig közösen használt s a XVIII. század végén magántulajdonba adott adomány os földek felosztási rendje körül, valamint az adófizetés és a kisebb városi szolgáltatások kérdésében. A fenti társadalmi rétegek arra törekedtek, hogy igényeiket a többiek kárára elégítsék ki. A küzdelem a rendi eredetű jogok felvonultatásában állott, s éppen ezért e társadalmi harcok a reformkorban már retrográd jellegűek voltak.

3 Származását tekintve Sillye Gábor ahhoz a hajdú párthoz tartozott, amely magát Bocskai István kiváltságolt hajdú vitézeitől származtatta. Sillye János és Kocsis Klára gyermeke, Gábor 1817. március 21-én született Hajdúböszörményben.

4 A família hajdúkiváltságainak bizonyítása azonban némi nehézségbe ütközött, a család ugyanis nem böszörményi, hanem hadházi eredetű. A legújabb kutatások tisztázták azt is, hogy hadházi jobbágy család emelkedett Bocskai hajdúi közé, bár az is könnyen lehetséges, hogy a család egy tagja valóban szolgált a hajdúk között.

5 Akárhogyan is történt, a Sillye család Hadházon a kiváltságolt hajdúk közé tartozott. Név szerint ismerjük a XVII. század végéről Sillye Mátyást, aki itt hajdúfundust birtokolt, s akit az 1680-as években „valami kóbor ellenség" a hadházi erdőben lelőtt.

6 A sír helye ma is élő helynév Sillye-temetője néven. Az 1702-es összeíráskor ennek a Mátyásnak Ferenc nevű fiát számba vették a proprietárius hajdúk között, aki azonban 1716-ban — több más hadházi lakossal együtt — elköltözött — Debrecenben telepedett le. Hadházat újra érintve azonban hamarosan Böszörménybe ment lakni, s Ferenc nevű fia is itt született 1740-ben.

7 E bonyodalmak eredményezték azt, hogy a családnak a kerületi törvényszék előtt pert kellett folytatni a hajdúnemesi jogok elismertetéséért. A per sikeres volt, a leszármazottakat 1820-ban és 1840-ben kétségtelen hajdúnemeseknek ismerték el, sőt Bihar megyétől 1787-ben, 1811-ben és 1837ben országos nemesi bizonyságlevelet is szereztek.

8 A család tehát egyszerre volt hajdúnemes és országos nemes, amely kétségtelenül a legelőnyösebb jogállás volt, ettől függetlenül azonban magukat mindenek előtt hajdúknak tartották. A fenti perek jórészét Sillye Gábor apja, Sillye János folytatta, s így a gyermek Gábor élénken foglalkozhatott családja problémáival, a hajdúk jogaival. E légkör személyiségére kétségkívül jelentős hatást gyakorolt. Édesapja egyébként Hajdúböszörmény város adószedője is volt, s így hatványozottabban kellett tudomást szereznie arról a feszült, robbanással terhes légkörről, amely a kerület városait, így Böszörményt is jellemezte, s amely többek között az adófizetés kérdése körül csúcsosodott ki.

9 Tanulmányait a város jóhírű partikulájában kezdte, abban a református iskolában, amely a nagyhírű debreceni kollégium szellemi irányítása alatt működött, s amely jó kapcsolatokat tartott fenn a sárospataki kollégiummal is. Ránk maradt ifjúkori naplója szerint a poétika elvégzése után a presbitérium hat hónapi időtartamra, amíg a kinevezett tanítómester távol volt, helyettesítéssel bízta meg.

1

0 írásából vidám, gondtalan ifjú képe tárul elénk, aki divatos ruhákban járt, s aki sokat költött barátaira, s aki bizony hitelezőktől is vett fel pénzt.. 238