Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Kahler Frigyes—Káplár László: Pénzhamisítás a XIX. század elején a Hajdú-kerületben
esméretlen Zsidó Legény adta neki" — napszám fejében. Később észrevette, hogy a húszasok hamisak, de azt nem mutatta be a hatóságoknak, hanem mielőbb el akarta költeni. Gyanús azonban — emeli ki a jelentés —, hogy a húszasokat Batsó hamisította. Végül jelentették, hogy Batsó vagyontalan — csak egy kis háza van Dorogon — és így a rabtartás költségeinek megfizetésére képtelen. Ezek után nézzük meg, hogy milyen bizonyítékokat tárt fel a nyomozás. Elsőként vizsgáljuk meg a terhelt vallomását. 1 8 Batsó — aki ,,... 26 éves feleséges löki születésű dorogi lakos" — beismerte, hogy a nánási kocsmában hamis húszassal fizetett. Szökésével kapcsolatban elmondta, hogy este „ ... félre való dolgomra kivittek" és a sötétben megszökött, mert nagyon „szégyeltem" a történteket és „inkább azt akartam, hogy itthon tárgyalják ki a dolgomat". Arra a kérdésre, hogyan jutott a húszasokhoz, a következőket vallotta; ,,A' Keresztúri Hegyen mint szegény ember dolgozván vasárnap haza felé sót akartam venni." „ .. . a Piatznál a' kis Só Ház mellett egy zsidó legény a' mint értettem a' beszédjéből látván, hogy én a' pénzemet számolom, megszólított, hogy ha Sót akarok e' venni, feleltem azt, erre mondotta nahát hogy váltsam fel ezüst pénzért adja ide kend a' réz pénzét, mert nem adnak itt Sót réz vagy bankó pénzért tsak ezüstért, én rá álottam, és ezen három Húszasokat adta nékem." „Miután a kis sóháznál ebédeltek nem adtak sót, ezért átmentem a nagy sóházhoz, de ott sem kaptam sót. Azonban a nagy sóháznál megtudtam, hogy hamis a pénzem" — vallotta Batsó. — Amikor a nagy sóháznál megtudta, hogy hamisak a húszasok, miért nem kereste meg nyomban a zsidó legényt? — tette fel a kérdést a kihallgatás vezetője. A kibúvó válasz rögtön készen volt: „Kerestem, de mégsem találtam rá." Felmerült már a gyanú — amint azt a dorogi magistratus jelentésében olvashatjuk, hogy a gyanúsított maga a hamisító. E vonatkozásban a hatóság — mint látni fogjuk — már jó előre tájékozódott, s ezeknek az adatoknak a birtokában tette fel a kérdést: „kinél csináltatott öntő kanalat?" „Nem tsináltattam én senkinél" — válaszolta Batsó. „Ne tagadd ..." — s elé tárták a később ismertetésre kerülő bizonyítékokat. Ennek hatására Batsó beismerte, hogy öntő kanalat akart. Arra a kérdésre, hogy hol tanulta az öntést, ezt válaszolta: „Böszörményben voltam hét nap azalatt a' Raboktól tanultam meg." „Hát a pénz kereső fúrót minek tsináltattad?" — szólt az újabb kérdés. Válasz: „Az igaz, hogy tsináltattam, s most az meg van ... azért tsináltattam, hogy jó próbálni szerencsét, ha valami pénzre akadna az ember a földbe." A gyanúsított — aki azzal zárta vallomását, hogy ,, . .. írni keveset tudok", ez után ismét tagadta, hogy a húszasokat ő öntötte volna. A terhelt kihallgatásának ismertetése után vegyük számba a bizonyítékokat: A hatóságnak birtokában van a már említett „pénz kereső fúró", amivel „ ... jó próbálni szerencsét". Öntő kanál azonban a házkutatás és a gyanúsított kertjének felásása során sem került elő. De vannak vallomások, amelyek e tárgyban figyelmet érdemelnek! Farkas József — „21 esztendős, református feleséges dorogi lakos" — arra a kérdésre, hogy „Micsoda vas kanalat tsináltatott veled Batsó János, mikor és mi végett?" — azt válaszolta, 1 9 hogy karácsony tájban hozott egy darab vasat hozzá a gyanúsított, s arra kérte: csináljon neki egy ólom öntéshez való jó nagy kanalat, mert „ . .. botok fejét akar önteni". Farkas József nem tudta teljesíteni a megrendelést és arról sem tudott, hogy esetleg valaki más készített-e ólom öntő kanalat Batsónak. Menyhárt Péter — 52 éves dorogi lakos — sem készítette el a kanalat. Ezeket vallotta : a téli vásár után Batsó egy vaskanalat akart csináltatni, „ .. . amelyben ónat lehessen olvasztani boglárokat akar önteni, de nékem akkor sok dolgom lévén nem érkeztem, ezért máshoz ment." Hogy kihez? azt nem tudta feltárni a nyomozás. Tény, hogy nem sikerült az öntő szerszámokat megtalálni, s miután senki sem keveredett szívesen az ügybe — még bűnsegédként sem — a kanál készítésével kapcsolatos kérdések nem tisztázódtak. 232
