Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Adatok Böszörmény és környéke XVI. századi demográfiájához és birtoklástörténethez

latta a korábbi tévedést a böszörményi rác hajdúk 1610. évi Űjfehértóra történt átköltözéséről. Nem talált viszont magyarázatot arra, hogyan kerültek azok a rác hajdúk Böszörménybe, akik 1632-ben települtek át Űjfehértóra és Bökönybe.

8 Az újvárosi délszláv nevek is jelentősen megcsappannak 1556—1588 között, és utoljára 1554-ben említi az összeírás külön a rácok (rasciani) öt portáját.

9 A már idézett 1564. évi urbáriumban az ismert névanyagnak csak 1/8-a délszláv eredetű Nánáson, 1/10-e Varjason, l/5-e Pródon. Ebben az évben Vid nem szerepel. Az 1565. évi urbáriumban is ezt az arányt találjuk, Viden viszont az összeírtak 1/4-e délszláv eredetűnek gyanítható. A négy faluban még ide számítottuk az egy Bosnyák, egy Rácz és három Tóth nevű jobbágyot.

1

0 Ezek után „ugrik elő" az 1572. évi török adóösszeírásban Dorogon, Varjason, Pródon, a szomszédos Simán, Szegegyházán a többségében délszláv nevű népesség. Nánáson is kismértékben növekszik a délszláv családnevek száma. Jeleztük, az még kevésbé érthető, hogy az ugyanaz évi magyar adóösszeírásából a délszláv nevek döntő többsége hiányzik! Ugyanezt mondhatjuk el vizsgált területünk legnyugatibb két falujáról, Polgárról és S zentmar gitár ól. Az 1500—1552 között végig kísérhető csekély délszláv névanyag az 1572. évi defterben jelentőssé válik, mintegy a lakosság 1/4-e tűnik újonnan bevándoroltnak. Igaz, nagy részét már az 1574. évi összeírásban nem találjuk meg.

1

1 A rácoknak nevezett és a délszláv nevű jobbágyság, láttuk fentebb, az 1540-es évektől eltérő arányban találhatók meg településeinken. Volt amikor, úgy tűnik a lakosság egynegyedét-egyharmadát is kitette, volt amikor „elván-_ dorolni" látszott, és volt amikor teljesen új csoportok jelenlétére következtethetünk. Karácsonyi János ezt azzal magyarázta, hogy az Újváros—Zelemér—Böszörmény környékén birtokos enyingi Törökök, Báthoryak és Parlaghyak telepítették őket ide a déli megyékben levő birtokaikról, és egyáltalán nem bizonyítottan arról írt, hogy az 1565-ben Kálló vára ellen induló török elől húzódtak fel tömegesebben Vidre, Pródra, Dorogra, Nánásra, Varjasra, Simára. Györffy István is nagyjából így rajzolta meg a délszláv etnikum „vándorlását".

1

2 De nem a déli csoportok húzódtak északabbra, hiszen — amit ők nem vizsgáltak — a vidi, pródi, varjasi, dorogi, nánási délszláv elemek már az 1550-es évek végén ott kellett legyenek. A tokaji vár 1564., 1565. és 1570. évi urbáriumai mint régi népességet jegyzik be őket. Az újvárosi, zeleméri és böszörményi rácok 1582 után „eltűnnek", — de ott maradt a már magyar családnevű utódaik nagy része! Lássuk második és harmadik kérdésünket. Mikor telepedtek be az első délszláv csoportok, hogyan kerültek ide a következő bevándorlók és mi okozta a migrációt? Takáts Sándor óta felvetődött az a vélemény, hogy kutatott településeinkbe — a debreceni uradalomhoz, később részben a tokaji uradalomhoz tartoztak — Lazarevics István majd Brankovics György szerb despoták 1411-ben kezdődő földesurasága alatt kerültek az első délszlávok. Korábban azt vallottam, hogy a XV. század végéről ránk maradt jobbágynevek az ellen szólnak, hogy ez a délszláv etnikum jelentősebb lett volna. Az uradalom néhány tisztje, esetleg több család ideköltözésére gondoltam. A terület délszláv etnikum többségének idekerülését az 1530-as évekre helyeztem, de jeleztem, hogy el nem dönthető mértékben, de már a XV. század derekán jelen volt itt a délszláv etnikum.

1

3 Területünk első délszláv csoportjai minden bizonnyal Brankovics György 1427-el kezdődő földesurasága alatt itt voltak. Korai jelenlétükre perdöntő a tokaji uradalomhoz tartozó falvak szolgáltatásainak 1565. évi összeírása. Itt Dorog, Varjas és Pród, majd külön Vid lakóiról feljegyezték, hogy sem kilencedet, sem tizedet nem adnak, — „Isti omnes fide mediante fatentur se neque ex frumento neque ex hordeo neque ex avena solvisse nonam et decimam et fulcunt nam saum libertatem litteris privilegialibus Sigismundi Caesaris . ..". Zsigmond idejében tehát ezek a települések egyetemlegesen felmentést kaptak a 173