Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - M. Antalóczy Ildikó: A nyíri izmaeliták központja, Böszörmény falu régészeti leletei I.
könyvi bejegyzések alapján ma már nem lehet kiválasztani ezeket a kemencék készítési idejét meghatározó edénytöredékeket. Legkevesebb adatunk az I. sz. kemencéről maradt. A díszítetlen oldaltöredékek, melyek közül az egyik szélén vízszintes bekarcolt vonaldísz látszik, a XI— XIII. szd-on belül semmi közelebbi fogódzó pontot nem adnak. Jobb helyzetben vagyunk a II. sz. kemence esetében, mert itt a számtalan cserépbográcsoldal- és peremtöredék mellett (IX. t. 1—7) találunk egy vagy több lazasoros, szélesközű hullámvonalas bekarcolásos díszítést (X. t. 1—4), melyek a XI. szd. elejétől a XII. szd. végéig voltak használatban; egyenletesen széles közű, vízszintes csigavonalas bekarcolásokat, melyek a XII—XIII. szd. fordulójától válnak általánossá (X. t. 6—7). A lekerekített, gyengén tagolt peremtöredék a XIII. szd. első felére utal (X. t. 11). A III. kemence anyagában a változatos bográcsperemek mellett (XI. t. 3, XII. t. 1—2) megvan a laza, széles közű, hullámvonalas bekarcolás (XI. t. 2, XII. t. 4, 8), találunk a XI. szd.-ban használatossá váló fogaskerekes díszítést is (XII. t. 3). Ez a díszítés a ferde körömbenyomásos díszítéssel együtt vagy laposan kihajló lekerekített, vagy kissé felálló egyszerű peremtöredékeken (XI. 1. 4, XII. t. 6) fordulnak elő, melyek a XII. szd. végéig keltezhetők. Összességében megállapíthatjuk, hogy a két utóbbi kemencét legkorábban a XI. szd. első felében készíthették, de mindenképpen használták már a XII. szd. közepe előtt. Ügy tűnik, hogy a III. kemence pusztult el hamarabb, míg a II. kemence megélte a XIII. szd-ot is. A településen előkerült többi leletünk szórványnak tekinthető, kronológiai értékelésüket együtt végezzük el. Leletanyagunk korai megtelepedésre utaló szabadkézi kerámiát egyáltalán nem tartalmaz. Hiányzik a X. szd-ban legelterjedtebb párhuzamos vonal vagy hullámvonalkoteggel díszített durva anyagú, vastagfalú fazéktöredék is. Van ugyan két olyan edénytöredékünk is (VII. t. 6, XIV. t. 1.), melyeken bekarcolt párhuzamos kettős illetve hármas hullámvonalköteges díszítést találunk, de ezeken a darabokon a készítési technika egyértelműen elárulja későbbi, legalábbis XI. szd-i származásukat. A településen rendkívül gazdag és változatos cserépbogrács-anyagot találunk (8., 14., 21. kép, II. t. 1—8, III. t. 4. VI. t. 1—7, VII. t. 1—4, 7, VIII. t. 3, 4, XIII. t. 1—12, XV. t. 1—6, 8—9). A cserépbográcsok használati idejének belső rendjét azonban a kutatásnak még nem sikerült megnyugtató módon tisztázni. Esetünkben leletanyagunk szórvány jellege miatt különösen nehéz helyzetben vagyunk, hiszen leletegyüttes hiányában nem segít bennünket egyéb jól keltezhető kerámia. Anyag, készítéstechnika, alak, peremforma és díszítés alapján az itt előforduló cserépbogrács-anyagra a következő megállapításokat tehetjük: A kvarcos, homokos soványítású anyag mellett ritkán durvább kavicsszemcsés kerámia is előfordult. Többnyire a barna szín árnyalataira, közepesen égetettek, kivéve egyetlet sárgásfehér színű, késői töredéket (VI. t. 6). Kifejezetten X. szd-ra utaló, szabadkézi darab nincs közöttük mindegyik lassú korongon, változó igényességű megmunkálással készült. Alakjuk tekintetében a 8., 14., 21. képen látható darabokat vizsgálva, láthatjuk, hogy se a megnyúlt típusú, se a késeinek tartott éles hasvonalú, lapos bográcsok közé nem tartoznak. A bográcstöredékek (8. kép) hasának ívelése valamivel jobban megtörik, és a szájperemhez is közelebb van, mint a két ép bogrács esetében. Az összes bográcstöredéket vizsgálva az edények falvastagsága általában 0,5—0,6 mm, amitől egy mm-es eltérések lehetnek. Ritka, de jelentkezik a 0,8 mm-es falvastagság is. A peremformák közül az alig tagolt, legömbölyített peremtöredékektől kezdve a kiugró, szögletesen profilált, vízszintesen levágott bográcsperemekig mindenféle előfordul. A cserépbográcsokon található díszítések (hullámvonalas, vízszintes bekar164
