Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája

megalakulását illetően mereven ragaszkodik egyetlen évszámhoz, nevezetesen Désány István az első hajdúkerületi főkapitány megválasztásához. A hajdúsággal foglalkozó tulajdonképpeni történeti munkák sora Sillye Gábor írásával indult meg.

3 Az utolsó hajdúkerületi főkapitány maga is a régi hajdúkerületi emlékiratok hagyományain nevelődött, így számos szállal kötődik azokhoz. Funkcióját tekintve is vonhatunk némi párhuzamot! Az 1882-ben megjelent munka lényegében az 1876-ban megszüntetett, illetve Hajdú megyébe olvasztott Hajdúkerület igaztalan sorsát panaszolja, s úgy látja, hogy ez által a hajdú nép „kitöröltetett az élők sorából". Sillye Gábor átvette korábbi megállapítását a Hajdúkerület megalakulására vonatkozóan, s úgy látja, hogy az az első főkapitány megválasztásával volt egyértelmű, ami 1669-ben következett be. Sillye megállapításának nagy horderejű következményei lettek, hiszen a későbbi történeti munkák és a helyi történeti köztudat is sokáig fenntartás nélkül elfogadta állítását, s nem próbált mélyebb vizsgálódásokba bocsátkozni a Hajdúkerület gazdasági, társadalmi és politikai funkcióját illetően. Mint látni fogjuk, a fenti évszám egyértelműen elfogadhatatlan. Ez annak ellenére következett be, hogy vele közel egyidőben (1887) Dudás Gyula, akinek érdeklődése már jóval túlnőtt az „öreg hajdúvárosokon", s így a hajdúproblémát merőben más szempontból is közelítette meg, azt az álláspontot foglalta el, hogy a Hajdúkerület létrejötte történeti folyamat eredménye, s a Bocskai István halálától 1619-ig terjedő korszakot tekintette a Hajdúkerület megalakulási és megszilárdulási időszakának.

4 Űgy látta, hogy a Hajdúkerületnek, mint zárt szervezetnek az alapját Bocskai István vetette meg, de a fejedelem halálát követő zavaros időszak azt megszilárdulni nem engedte. A harmincéves háború kitörése azonban a bécsi kormányt is arra késztette, hogy maga is a hajdúk szabad kerületének megszilárdulását mozdítsa elő, s így „a kerület végleges megalakulása a szultán, az erdélyi fejedelem és a magyar király kölcsönös megállapodásának a műve volt." Dudás Gyula felfogása sajnos visszhang nélkül maradt a történeti irodalomban, noha nézete mindenképpen figyelemre méltó. Ha álláspontját nem is oszthatjuk, azt mindenképpen megszívlelendőnek kell tartanunk, hogy hangsúlyozta a városok azonos kiváltságait, illetve aHajdúkerület kialakulásának folyamat jellegét. A tartalmi jegyek tisztázásának hiánya viszont túlságosan korai időpontot fogadtatott el vele. A Hajdúkerület létrejöttét illetően a további állásfoglalások — Dudást figyelmen kívül hagyva — továbbra is a főkapitány megválasztása körül forogtak, bár az újabb munkáknál egyre inkább előtérbe került a folyamat jelleg hangoztatásának igénye. Herpay Gábor úgy látta, hogy a „sok per, az adózások körüli súlyos megterheltetések végre is oda kényszerítették a magasabb szervezetet ismerni nem akaró, túlzott önállóságban élő hajdúvárosokat, hogy 1694től kezdve közös intéző szervvel, majd 1698-tól kezdve közös főkapitány választással tömörüljenek a külső bajok leküzdésére."

5 Lényegében ezt az álláspontot tette magáévá Rácz István is 1956-ban kiadott munkájában, amikor arról ír, hogy a közös bajok hatására, az erők öszszefogása céljából alakult meg 1698-ban a Districtus Hajdonicalis, amikor 3 Sillye Gábor: Hajdúmegye történeti viszonyai. A Hajdúkerület története. Hajdúmegye leírása (Szerk. Varga Geizá) Debrecen, 1882. 1—113. 4 Dudás Gyula: A szabad hajdúk története a XVI. és XVII. században. Szeged, 1887. 115. 5 Herpay Gábor, A Hajdúság története. Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város (Szerk. Csobán Endre) Budapest, 1940. 111. 32