Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bárdi Ida: Szárazmalmok Hajdúböszörményben
A remek kiadására példa Miskolczi János esete. 1867-ben Miskolczi János remeket kért a Molnár Céhtől. Azt a feladatot kapta, hogy készítsen el rajzban egy malmot, és számítsa ki a hozzávaló anyagot a megadott szempontok szerint. Az elkészített remeket azután a céhmesterek bírálták el. A céh pénztáráról ismerünk egy vagyonkimutatást 1872-ből. E szerint a céh pénzéből segélyt nyújtottak a tűz, víz vagy nyomorúság által elszegényedett mestertársaiknak. Hozzájárultak az iskola, a templom és a kórház építéséhez. Anyagi támogatást ajánlanak fel egy felállítandó Ipar Iskolához is. 1 4 1873—74 folyamán a város céheit az 1872. XIII. tc. 83. § értelmében megszüntették, és helyébe ipartársulatok alakultak. 1873-ban a Molnár Céh 27 tagot számlált, s ebből 23 tag vett részt az átalakulásban. Az új társulat 1874-ben nyeri el a végleges formát, amikor a hajdúböszörményi Kovács, Áts, Szárazmolnár, Asztalos, Kerékjártó és Kőmives Egyesült Ipartársulat címén egy új ipar társulatot alakítanak. 1 5 Az ipartársulat még az 1930-as években is működött, molnárok is szerepelnek, mint tagdíjfizetők, de ezek már nem szárazmolnárok voltak. A múlt század második felében a szárazmolnárok száma Hajdúböszörményben elérte a 95-t. 1 6 Kezdetben a malmok a belváros területén és a kertség utcáin, terein épültek. A XIX. század derekán, amikor a fénykorukat élték, malmokat találhatunk a város szélén, körben a külső körút mentén is. A szárazmalom épülete, szerkezete, működése A szárazmalmok épületei sajátos formájuk miatt messziről kitűntek a lakóházak közül. Alaprajzuk köralakú volt, legfeljebb a tüzelő kiugró négyszöge szakította meg a kör vonalát. Zárt fala nem volt. Ágasok (nagy oszlopok) tartották a tetőzetet. Körülbelül kétméterenként állt egy-egy oszlop. Az ágasok közét belécezték, s így a malom „fala" inkább kerítésre hasonlított. A kerítésen egy helyen nagy kaput hagytak, amin a szekér is befért. Ha a malom dolgozott, a kaput mindig nyitva tartották, egyébként belakatolták. A tető általában kúp alakú volt, de akadt ernyő formájú is. Régen zsindelylyel vagy náddal fedték be, később cserepet és bádoglemezt is alkalmaztak tetőfedésre. A malom épülete kívülről egy kerek sátor benyomását keltette. A belső részt keringőnek hívták, de más elnevezése is előfordul nyelvjárási munkákban, a néprajzi irodalomban: malom keringő, kringősátor, ker ingölő, malom alja™ Mint már említettem, a malom épületéből kiugrott egy kb. 4x6 méteres, deszkával elkerített rész. Ennek a malom belseje felé eső részén voltak az orsók és a garat. A garat kb. 1—1,5 méter magasan volt. Kis garádicson lehetett felmenni a felöntéshez. Általában ezen belül állt a kb. 2x2 méteres tüzelő. Körben a falak mentén lócák húzódtak, középen pedig tűz égett. A tüzelő — elsősorban télen — az őrletők várakozó helyéül szolgált. A malom szerkezete fából készült. Ehhez olyan fa kellett, ami nem hasadt könnyen. Gyakran használták a kőrisfát. Az épület átmérője kb. 20—30 méter. 14 DÁL. IX. 47/1.; A molnárok céhbeli életéről, a mesterréválásról lásd még: Rácz, 1960. 249— 250.; Nagy Czirok, 1959. 7., 12., 40. ; Pongrácz, 1957. 22. 15 DÁL. IX. 256/1. 16 Györffy, 1927. 30. 17 Meggyes. 1960. 225.; Szárazmalmok szerkezeti leírásai megtalálhatók még: Lambrecht, 1915. 25.; Zoltai, 1935. 71.; Nagy Gy., 1956. 87—90. 208'
