Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
A paraszti társadalomban fontos, az egyén életében pedig elhatározó fordulópont volt a házasság. Ennek megfelelően alakult ki a népi gyakorlat is, alkalmazkodván a mezőgazdasági munka idényjellegéhez, s számításaikból nem hagyhatták ki a megfelelő élelembőséget sem. Ezért tartották legalkalmasabb időpontnak a téli hónapokat. Innen a szólás-mondás igaza is: Téli kutya, nyári menyasszony, egy se'jó! Arra a kérdésre, hogy a hét melyik napján kötöttek házasságot, egyértelműen bármelyiken- nel kell válaszolnom. E téren semmi rend nem tapasztalható. A prédikátor hatására következhetett be az a szabályosság, hogy egy napon többen is esküdtek. Az első írásos adatot 1805-ben rögzített egyházi jegyzőkönyvben találtam. „A házasságkötés szerdán reggeli templom után legyen!" A házasságkötéshez még két szokást kell megemlítenem, éspedig a kölcsönös házasság és a kettős lakodalom gyakorlatát. A kölcsönös házasságró1 akkor beszélek, amikor valamilyen családi kötelék állott fenn a szülők vagy a testvérek között, s a fiatalok ennek nyomán kerültek össze. Pl. 1752-ben özvegy Kapronczi Jánosné férjhez megy Bak Ferenchez, 1753-ban ifjú Kapronczi János feleségül veszi Bak Ferenc lányát, Erzsébetet. Az efféle párválasztási szokás kevéssé ismert Csegén. A kettős lakodalom szokása már sokkal elterjedtebb volt, s adataink szerint eléggé általánossá vált. 1785-ben a két szilágyi dohányos, a Dósa fiúk, 1788-ban Kondás Tóth Ferenc és Kondás Tóth János, 1800-ben Kota István és Kota Erzsébet, 1802-ben Ferge Péter és Ferge András egyszerre kötnek házasságot, s együtt ülik a lakodalmat. E szokás nyilvánvaló okát a célszerű takarékosságban kell keresnünk. Csege esetében köztudott, hogy különösen jelentős a pásztorok száma, ezért minden adatra figyeltem, hátha a foglalkozásukhoz kötött, zárt jellegű párválasztás szokására adatokat találhattam volna. Bevallom, csalódtam, mert viszonylag kevés, elhanyagolható mértékű volt az olyan párválasztás, ahol pásztorcsaládok gyermekei házasodtak össze. Ilyenek: 1788-ban Csikós Szőke János és Csikós Hajdú Erzsébet házassága is. Az 1808-as névsor feldolgozása lehetővé tette azt, hogy a háztartások típusait megállapíthassam. 1 6 Ennek alapján az alábbi képet rajzolhattam meg a jobbágycsaládok szerkezetéről : 1. Egyszerű vagy kis család a) egyedül élő apa b) egyedül élő anya c) magános nő 2. Kiterjesztett vagy nagy család a) lefelé férfi ágon csatlakozó sejt b) lefelé női ágon csatlakozó sejt c) Lefelé mindkét ágon csatlakozó sejt d) özvegy anya él a fiatalokkal e) özvegy apa él a fiatalokkal f) özvegy anyós él a fiatalokkal g) fölfelé kiterjesztett család gyermek irányításával — apa és testvére a fiatalokkal 171 4 14 1 ez ez ez 64% 1% 5% 70% 18 esetben 8 esetben 1 esetben 7 esetben 1 esetben 4 esetben 2 esetben 16 A falunévsorból kitűnik, hogy 69 családhoz, háztartáshoz „zsellérek, cselédek, lakók" is tartoztak. Számukat a különböző számításoknál figyelembe is vettem. Adataik feldolgozása során megállapíthattam, hogy közülük több az adott család távolabbi rokona, özvegyen élő személy, magános ember. 49 esetben egy fő, 15 esetben két fő, 4 esetben három fő, 1 esetben négy fő volt házatlan zsellér státuszú a háztartások mellett. Csegén tehát a családok 26%-ához tartozott egy vagy több házatlan zsellér (egy esetben armalista nemes!). 76
