Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
Az általam közölt 1787-es falunévsor úgy állott össze, hogy az 1787-es térképen levő háztulajdonosok jegyzékét és a szintén 1787-es keltezésű földesúri osztályt rögzítő terjedelmes libellusi összedolgoztam, továbbá ahol lehetett, ott a református egyház anyakönyveinek adataival pontosabbá tettem a jelen kimutatást. Az így kimunkált nevet és gazdasági állapotot rögzítő névsorból számos következtetést vonhatunk le. 3. A harmadik névsorról, amelyet Veszprémi Gábor állított össze, az előzőekben elmondottam a legjellemzőbb adatokat, itt még azt kell megjegyeznem, hogy a névsorban csupán a családban élők nevei, a családban betöltött szerepük (szülők, gyermekek, cselédek stb ) van bejegyezve. Ez tehát kifejezetten demográfiai természetű összeírás, amelyet a dicaösszeírások egymást követő évekről készült gazdasági adataival tettem hasznosabbá. Az anyakönyvekből a családszerkezet vonatkozásaira kaptam megfelelő adatokat. A FALU TARSADALMA Csege társadalmának bemutatásához, tanulmányozásához tehát a kérdéses fél évszázadban három különböző természetű összeírás (1773-as urbárium, 1787-es földesúri összeírás, 1808-as eklézsiai névsor) állott a rendelkezésemre. Ezeket, illetve a mellettük felhasznált források segítségével végzett korrigálásokat jelen tanulmányom záró, úgynevezett Adattár fejezetében közlöm. Megállapíthatom, hogy ezek több szempontú felhasználása révén a XIX. század elejére vonatkoztathatóan alapos és sokrétű társadalomrajzot állíthattam össze Csege társadalmáról, de legteljesebbet a paraszti közösségről. A továbbiakban a népesség számára, a családra, az egyénre és a társadalmi rétegekre vonatkozó megállapításaimat írom le, természetesen mindenhol ragaszkodva a források hol szűk, hol bővebb anyagához. I. A népesség A Veszprémi Gábor-féle 1808-as falunévsor az az alap, amelyből kiindulva a népesség megközelítően pontos adatait rekonstruálhattam. E névsor jellegénél fogva is alkalmas volt arra, hogy mind háztartásonként (a továbbiakban a paraszti családot ezzel azonosnak tekintem), mind a falu egészét tekintve megállapíthassam a lélekszám alsó, illetve felső határát. Az 1808-as falunévsor feldolgozása lehetővé tette azt, hogy megállapíthassuk, hogy a falu belterületén élő református jobbágy (esetenként armalista) állapotú háztartás 238 volt. A tanyákon ugyanakkor 27 család élt. A szomszédos falvak (Ároktő, Egyek) római katolikus anyakönyveiből kiírt csegei illetőségű családok száma a kérdéses korszakban 23. Ha csupán az 1808-as évre vonatkoztatjuk jelenlétüket, akkor is számolhatunk kb. 16 családdal. Hasonló módon tisztázhattuk az uradalom alkalmazottainak, a gazdatiszteknek stb. a számát is. Számításaink szerint 8—9 család jelenlétét biztosra vehetjük. Hátra vannak még a betelepült zsidók, akik eleinte a kisebb haszonvételeket, elsősorban is a külső csárdákat árendálták, számuk 2 fő. Ennek alapján a lakosság családokban (háztartásokban) kifejezett összetétele a következő volt 1808-ban: A református egyház hívei a falu belterületén: A református egyház hívei a tanyákon : A római katolikus Az uradalmi alkalmazottak: Zsidó bérlők: 238 család 27 család 16 család 9 család 2 család 68
