Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
A családok (háztartások száma cigányokkal) 292 (ebben eleve nem szerepelnek a földbirtokos család tagjai). A továbbiakban a népességszám megállapítását kísérlem elvégezni. Ennek az alapjául is az 1808-as névsor szolgálhat, amelyben 238 belterületi és 27 külterületi, összesen 265 (kettőszázhatvanöt) család adatait tanulmányozhattam. Az összeírásban 1276 belterületi és 143 külterületi lakos szerepelt, a faluban összeirt népesség száma tehát 1413 fő. Ha az egyes családokra (háztartásokra) vonatkoztatott átlagot kiszámítom, akkor a belterületen 5,4 fő, a külterületen 5,5 fő jutott egy családra. Ha most ezzel az 5,44-es átlaggal beszorzom az összeírásból valamilyen ok miatt kimaradt családokat, amelyeknek a száma 27, akkor újabb 145 fővel kell számolnunk. Az összeírtak és a kimaradottak számának összege adja a falu össznépességének alsó határát: 1558 fő. Hasonlítsuk össze most adataimat a nagyjából egykorú forrásokban szereplő népességszámmal : 1. Az első magyarországi népszámláláskor 333 családot írtak össze Csegén és a tényleges népességet 1571-ben állapították meg. 1 2 2. A századfordulón, 1800-ban az akkori prédikátor kiszámította a „csegei eklézsia" lélekszámát, s szerinte 1612 főre rúgott. 1 3 3. 1821-ben ugyancsak kísérletet tett az egyház arra, hogy megállapítsa, de most már az összlakosság(í) lélekszámát. Az érintett anyakönyvi bejegyzésből megtudhatjuk, hogy „szaporodással (30 fő) a lakosság 1965 fő. A két esztendő alatt itten meg telepedett új lakosok száma 60 lélek. Lessz summa 2065 !" 1 4 4. Ludovicus Nagy 1828-ban megjelent művében Csegének 2139 református, 167 római katolikus, 8 zsidó, összesen 2314 lakosát tartja számon. 1 5 Az idézett forrásokkal egybevetett adataim arról árulkodnak, hogy az 1808-as népességszám tehát a valószínűség alsó határán mozoghat. Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy a református parasztnépességből 1808-ban több család nem került be a tanulmányozott névsorba. Miért? Valószínűleg azért, mert a névsort összeállító prédikátor (Veszprémi Gábor), aki 1808-ban költözött a helységbe részben nem ismerte a falu népét, részben nem tudhatta, hogy a nagy kiterjedésű (23 000 kh) határban hol és kik élnek. Ő csupán a zárt rendben (még a külterület esetében is!) települteket írhatta össze. Az 1808-as névsorból kimaradt református családok: Az 1808-as névsorból kimaradt református családok 1. Barta Mihály és Püspöki Tasnádi Mária (1802 anyakönyv) 2. Butor Mihály és Hajdú Mária (1809?) 3. Balázs János és Szabó Judit (1806) 4. Halász Pál és Dersi Nagy Erzsébet (1804) 5. Csatári János és Kovács Katalin (1803) 6. Halász György és Galgóczi Erzsébet (?) 7. Jambriska Mihály és Petráts Zsuzsánna (?) 8. Bagdi Péter és Kovács Mária(?) 9. Sallai Péter és Kis György Borbála (?) 10. Turi János és Kapitány Zsuzsánna (1801) 12 Az első magyarországi népszámlálás (Bp. 1960) 158. 13 T. REL. a megfelelő anyakönyvből. 14 Uo. a megfelelő anyakönyvből. 15 Ludovicus Nagy: Noticiae politico-geographico statisticae inclyti Regni Hungáriáé (Buda, 1828). 69
