Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
predicator Weszprémi Gábor által." Nagy érdeme az összeírást végző személynek az, hogy családról családra haladva feljegyezte az egyes háztartások ban élő összes személyeket, külön a szülőket, a gyermekeket, esetleg a lakókat. Teljes névanyaggal szerepelnek „A Szilágyba és a Külső Majorokba lakók" is. Az összeíró szándéka alapján természetesen kimaradtak az összeírásból azok* akik nem református hiten voltak. A háztartások összetételére vonatkozó adatok világosak, egyértelműek. Esetenként a gazdasági cselédek is szerepelnek. A gyermekekre vonatkozóan megjegyzendő, hogy azokat a következő rend szerint írták össze: először a férfiakat életkor szerint, majd a nőket életkor szerint. Egy-két esetben a csecsemő fiúgyermekkel nem tettek kivételt. De nem választották külön a mostohagyermekeket sem. Hiányossága a falujegyzéknek az, hogy ebből is kimaradtak az uradalmi alkalmazottak, és a földbirtokos család tagjai, akik pedig lévén a csegei határ ekkortájt öt földbirtokosé, legalább 10—15 családot alkothattak. Míg az előző, az 1773-as urbáliális, majd az 1787-es földesúri összeírások indokoltan nem tartalmazzák a most említett uradalmi alkalmazottakat stb., akik minden bizonnyal a kis- és középnemesség tagjai lehettek, addig az 1808-as falunévsorból való kimaradásuk teljesen indokolatlan. Nem ismerjük azt az okot, amely az összeírást végző Veszprémi Gábort erre késztette, csupán következtethetünk arra, éspedig bizonyára tiltakoztak e lajstromozás ellen, vagy a prédikátor meg sem kísérelte összeírásukat. Ezek szerint tehát e névsor fogyatékosságai ellenére is a lehető legteljesebb, amelynek alapján számos számítást végezhettem, továbbá fontos demográfiai megállapításokat tehettem. A névsorban ránk maradt névanyagot teljesen átdolgoztam oly módon, hogy az anyakönyvekből kiírtam a személyek születési dátumát, továbbá házasságkötésük idejét. Majd azt is kiderítettem, hogy a házastársaknak volt-e előző házasságuk, ha igen, mely gyermekek születtek e házasságból. Az időközben elhalálozott gyermekeket is odaírtam az adott családhoz. Ebből kitűnt, hogy mily népes volt a család, s milyen mértékű volt a gyermekhalandóság. Az összeírást végző Veszprémi Gáborról annyit tudunk, hogy az előző évben került Csegére, s hogy Dunántúlról származott az Alföldre. Élete végéig a csegei eklézsiát szolgálta. Fia egyébként a jogot végzett Veszprémi Gáspár, aki a Hajdúkerületben szolgált, s ő volt az új (Hajdú) vármegye első alispánja. Szólnom kell még a tanulmányomban kitűzött időhatárokról is. Az 1773-as időhatárt természetesen az úrbérrendezéshez kötöttem falunk esetében is, de az anyakönyvi adatok, melyeket 1749-től jegyeztek fel, s rendelkezésemre állottak, bizonyos történeti távlatot adtak ezen adatoknak is. így a házasságkötéseket 1749-től, a születéseket 1760-tól vettem vizsgálat alá. Az 1808-as évszám annyiban önkényes, amennyiben ehhez különösebb történeti tény nem kapcsolódik. De szükségszerűen alakult így, mert az említett egyházi eredetű falunévsor ekkor készült. Sajnálatos módon ebben az időben megszakad a házasságok (1810), a születések (1809) és a halálozások (1808) bejegyzése. Az évekig szünetelő beírások, továbbá az egyre bővülő adathalmaz megakadályoztak abban, hogy munkámat akár a jobbágykor végéig is folytathassam. A falunévsorok tanulmányozása a továbbiakban néhány alapvető ismeret közlését elengedhetetlenül szükségessé teszi. így: 1. A Mária Terézia-féle urbáriális munkálatoknak mintegy előtanulmá66
