Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján

kel nem rendelkező házas és házatlan zselléreket, továbbá a jobbágytelken ülő armalista nemeseket is. Az összeírásban a családok vagyoni állapota, sőt telekszervezete is szerepel. Ennek eredménye az, hogy a jobbágy háztartások kezén levő szántóföld, kertség, házhely (lakóépülethez tartozó terület) pontos mennyiségét is rögzítették. A Vay-birtok felméréséhez természetesen két térkép is készült, az egyik a külsőségről, a másik a belsőségről. Az utóbbinak az ad rendkívüli jelentőséget, hogy a jobbágy portákat és esetenként a hozzájuk tartozó ólaskerteket azonos számozással látták el, illetve a térkép szélén a családfőket egy névsorban 1-től 277-ig sorszámozottan feljegyezték. így azonnal kitűnik, hogy mely családoknak van ólaskertje, s a család vagyoni állapotát is ismerve, azonnal kiderül az ólaskertek és a jobbágygazdaság közötti összefüggés. Érthetően mind a földesúri libellusban, mind az utóbb említett térkép névsorában a teljes pontosságra törekedtek. E két egyidejű forrás összehasonlítása alapján pedig további, a jobbágytelken nem gazdálkodó személyekre vonatkozó megállapításokat tehetünk. d) Alkalmunk nyílott arra is, hogy a tanulmányozott időszakaszban ellenőrizhessük a forrásként felhasznált anyakönyvek adatainak hitelességét is. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy Tiszacsege a XVIII. században csaknem tiszta református település. Temploma, iskolája, tehát papja és két tanítója van korszakunkban. Anyakönyvet 1749-től vezettek a református parókián. A forrásanyag egyértelműen bizonyítja, hogy e korszakban kezd általánossá válni az anyakönyvezés.

8 Csegén a legbiztosabbak a házasságkötések adatai, noha itt a fiatalok és a tanúk által bemondott családnév többször nem azonos a közösség által ismert és elfogadott családnévvel vagy családnév rangú ragadványnevekkel. Az ebből származó bonyodalmat azonban valamelyik fél (férj vagy feleség) nevének azonosíthatósága enyhítette. Már korántsem ilyen pontos a keresztelésekről vezetett anyakönyvek anyaga. Számos eltérés van a szülők nevének (családnév contra ragadványnév), a gyermek keresztnevének bejegyzett formája és a tényleges gyakorlat között. Nem egyszer az anya vagy az apa családneve helyett a ragadványnevük szerepel. Sőt a gyermek keresztneve és a későbbi bejegyzések között is vannak eltérések. így olyan esettel is találkoztam, amikor a született gyermekek között nem találtam a házasulandó fiúgyermek nevét. Helyette más néven szerepelt egy fiú. Ha a szülők gyermekeit kiírtuk (márpedig minden lehető esetben ezt tettük !), akkor könnyen megállapíthattuk az elírást. A halálesetek bejegyzése a legpontatlanabb. Tény az, hogy jelentős részüket be sem jegyzik. Nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek esetében is pontatlan haláluk anyakönyvezése. Nem egyszer számottevő személy halálát sem találjuk, csupán özvegyének említése utal arra, hogy időközben elhunyt. Itt kell megjegyeznem, hogy vallásfelekezeti szempontok miatt átnéztem a szomszédos Ároktő és Egyek községek római katolikus anyakönyveit, s kiderült, hogy néhány csegei pápista családot e helységekben anyakönyveztek. e) Az általam használt falunévsort Csege népéről Veszprémi Gábor, a közösség református prédikátora állította össze. Az időrendben harmadik egyházi anyakönyv utolsó lapjaira bejegyzett névsor előtt ez áll: „Anno 1808 d 23 szeptember... Conscribáltatván név szerént a Csegei Reformata Sz Eccléssia tagjai. A következendő levelekre emlékezetnek okáért bé Írattak akkor 8 Ilyen jellegű utasításokat rendre találhatunk az Alsó-Szabolcsi és Hajdúkerületi Egyházmegye Levéltárában. 5 Hajdúsági Múzeum Évkönyve 65