Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján

Bencsik János Csege, szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján Az apám, Bencsik István (1898—1975) emlékének Csege azon települések közé tartozik, amelyek iránt a kutatók szokatlanul intenzíven érdeklődtek. Több előtanulmány után megjelent a falu történeti monográfiája, s néprajza is jól ismert.

1 Tájegységünk (a Hortobágy és a Tisza melléke) egyik tipikusnak tekinthető volt jobbágyfaluja, amely évszázadokon át a báró Vayak tulajdona volt, majd a XIX. század második felétől lassan gazdát cserélő nagybirtok története 1945-tel zárult le.

2 Joggal érezzük tehát, hogy egy sor általános társadalomtörténeti, társadalomnéprajzi kérdésre kereshetjük a választ Tiszacsege múltjának tanulmányozása révén. Erre jogosít a fentiek mellett az is, hogy szülőfalum, s családom ősi lakhelye lévén tiszteletem és ragaszkodásom elég erős és mély ahhoz, hogy feltett kérdéseimre kitartóan keressem a válaszokat. Jelen tanulmányomban Csege 1773—1808 közötti társadalomrajzát állítottam össze úgy, ahogyan és amennyire az egyházi anyakönyvekből, levéltári forrásokból kinyomozható. Eközben három alap-névsorra támaszkodva keresem a megnyugtató válaszokat feltett kérdéseimre. Az 1773-as úrbéri névsort,

3 egy 1787-es földesúri összeírást

4 és az eklézsia tagjainak 1808-as lajstromát (conscriptio animarum) vetettem össze egymással, illetve az egyházi anyakönyvek adataival.

5 Továbbá összehasonlítási alapul szolgáltak a dicaösszeírások az 1780-as, az 1792-es, 1793-as, 1794-es, 1803-as, 1804-es, 1805-ös és az 1812-es évekből.

6 Az anyakönyvek és az egyes összeírások adatainak egymásra vetítéséből következtetni lehetett a gazdasági természetű conscriptiok pontosságára ; a népesedési szempontból történő felhasználásuk hibalehetőségeire. A település lélekszámának rekonstruálása szempontjából különösen jelentős az 1808-as egyházi lajstrom, melynek alapos elemzése, adatainak több irányú kiegészítése, feldolgozása folytán egyrészt a korosztályok arányára, az elhalálozás mértékére, a családszervezetre, a vallási megoszlásra stb. kaphattunk választ. Munkálataim közben olyan kérdésekre is választ adhattam, mint a nemesek, jobbágyok, cigányok és a zsidók száma, gazdasági helyzetük, a jobbágy és kis1 Idevonatkozóan K. Kovács László és K. Kovács Péter munkássága mellett Papp József: Tiszacsege (Debrecen, 1967.) monográfiáját idézhetem. 2 A birtoktörténeti adatokat lásd Papp i. m., továbbá Nagy Sándor tanulmányát a jelen kötetben. 3 Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár (továbbiakban SzSzmL), Urbáriumok, Csege, 1773. ; uo. Investigate ad Novem Puncta urbarialia ex parte Possessionis Csege, 1772. (továbbiakban Investigatio). 4 Szolnok megyei Levéltár (továbbiakban SzmL) Kisújszállás város iratai, 279. iratcsomó. Másolata pedig a Hajdúsági Múzeum Adattára 5255. sz. alatt. „A T Csegei Compossessoratus és azok Jobbágyainak birtok rendezése, 1787." 5 A tiszacsegei Református Egyházi Levéltár Anyakönyvei (továbbiakban T. REL.). 6 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (továbbiakban HBmL), Tiszacsege, V. 674/a. 12. 63