Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája

bécsi udvar 1685-ben adófizetésre kötelezte őket, bár ez eleinte nem volt rendszeres.

6

4 Alkalomszerűen vetettek ki rájuk termék-, munka- és pénzjáradékot, elvben katonáskodási kötelezettségeik megváltása fejében. A hajdúvárosok számára életbevágóan fontos kérdés volt az, hogy e terheket önállóan vagy Szabolcs megye keretében teljesítik. Szabolcs érdeke úgy kívánta, hogy a hajdúvárosok a megye keretében adózzanak, így remélték csökkenteni a jobbágyfalvakra eső állami adóterhet. A hajdúk tisztában voltak azzal, hogy ez számukra rendkívüli veszélyekkel jár, s minden követ megmozgattak azért, hogy különálló adózási portákkal rendelkezzenek. Általános adóügyi megfontolásokból a hajdúvárosok törekvését a bécsi udvar is támogatta, s 1696-ban a nádori concursuson — ahol a hajdúvárosok is képviseltették magukat

6

5 — véglegesen elválasztották őket Szabolcs vármegyétől. Portaszámukat hatvanban állapították meg, ugyanakkor Szabolcs megye 138, Borsod 74, Heves 112 1/8, Bihar 80 porta terhét viselte.

6

6 A fenti számokból is nyilvánvaló, hogy a hajdúvárosok viszonylagosan lényegesen nagyobb terhet tudtak viselni, mint a nemesi vármegyék jobbágyfalvai. így válik érthetővé a bécsi udvar magatartása, amikor védelmébe vette őket Szabolcs vármegyével szemben. Hasonló problémákat vetett fel a hajdú városok által nem adományként bírt prédiumok után fizetendő adó ügye is. Szabolcs azt akarta elérni, hogy ezek után a megye keretében adózzanak; egy ízben azt erőszakosan be is hajtotta rajtuk, de az ebből keletkezett per a kerület számára kedvezően ért véget, mert adójukat elkülönítették a megyétől.

6

7 A hajdúvárosokra kivetett állami adóterhet a városokra a kerület osztotta szét a tényleges teherbírás alapján. Ezt összeírás útján állapították meg! Az 1698-as statutum a következőképpen rendelkezik: Ha valaki „a conscriptio alkalmatosságával hiti után jószágát elő nem mondja comperialtatik hamisan meg eskiivése, a ki bemondja harmadat joszaganak annak adjak, harmada varosoké, harmada a Fő Tiszté irremissibiliter." Világosan kitűnik tehát ebből, hogy a Hajdúkerület már jóval 1702 előtt készített házi használatra összeírásokat, ahol az adóalap az állatállomány volt. A fenti rendelkezés minden bizonnyal az 1696-os adókivetés után készített összeírás tapasztalatait vonta le.

6

8 Bár a gazdasági ügyek intézése ebben az időben elsődlegesen a városok feladata volt, mégis korai adataink vannak arról, hogy a Hajdúkerület már ebben az időben ellátott bizonyos szabályozó, koordináló tevékenységet. Nevezetesen 1696-ban az olaj ütők felől intézkedtek, hogy azok egyik városban se szedhessenek többet az olajból tizedénél.

6

9 A gazdasági jellegű ügyekben és a határhasználat rendjében a kerület a későbbiek folyamán egyre nagyobb 64 Uo. és Origó et Status... i. m. Provocat sub Nro 46. 65. Ez utóbbi az adóterhek viselését 1687től mutatja ki. 65 Rácz I. i. m. 150. A nádorhoz küldött rendszerint komoly értéket képviselő ajándékok nyilvánvaló célja az adóterhek kedvező elosztása volt. így például 1699 őszén Désány István és a szoboszlói nótárius a „nemes Hét Hajdú Város Szükséges dolgainak eligazítására" utazott a nádorhoz, s a városok az útiköltségen kívül még 28 tehenet is felajánlottak. HBmL IV. A. 502/A. 1. 50. Hajdúker. jkv. 1699. szept. 14. 66 HBmL IV. A. 1011 r. 16. Repartitio portarum regni Hungáriáé. A kötet legvégén Debrecen város országgyűlési irományai közt. 67 Rácz I. i. m. 150. Itt jegyezzük meg, hogy Szabolcs vármegye hasonló igényekkel lépett fel Debrecennel szemben is. 68 Ennek az összeírásnak sajnos semmi nyoma nincs sem a Hajdúkerület levéltárában, sem az egyes városok levéltárában. 69 HBmL IV. A. 502/A. 15. Hajdúker. jkv. 1. 45