Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája
számára. 4 9 így például tudjuk azt, hogy amikor 1643-ban Nánás városa ítéletet hoz egy peres ügyben, az fellebbezés folytán a kassai főkapitány ítélőszéke elé került. Ugyanígy került az 1670-es években Nánásról Éles Csiszár Györgyné peres ügye a nánási magisztrátus elől a kassai főkapitányhoz. 1672-ben pedig ugyanitt egy nánási és egy debreceni ember ügyében hoznak ítéletet. A kassai főkapitány tehát már a XVII. század nagy részén keresztül bíráskodás terén hasonló funkciót töltött be, mint amelyet a későbbiekben a hajdúkerületi tisztikar látott el. Eddig még nem merült fel annak a kérdésnek a tanulmányozása, hogy hol őrizhették a hajdúk közös kiváltságlevelét? Bizonyos megfontolások alapján Böszörmény és Nánás városa jöhet számításba, mindkét hely egyfajta központ szerepét is betöltötte. 5 0 Magát a kiváltságlevél őrzésének a helyét érthető módon igyekeztek titokban tartani, sőt az esküszövegbe is bevették, hogy „az hol lészen is titokban tartod azoktul akiktül illik". 5 1 Magát a nagyhajdú diplomát úgy látszik az egyes városok is felhasználták különböző peres ügyeiknél, így például Böszörmény a vidi, zeleméri, szentgyörgyi és szakolyi zálogos levelekkel együtt „Bocskay István Donatioja"-i is felküldte Kassára 1697-ben. 5 2 I. Lipót 1666-ban kelt megerősítő oklevelét követő birtokbaiktatás alkalmával pedig megeskették a városok kapitányait arra, hogy a kiváltságleveleket minden bajtól és veszedelemtől megoltalmazzák. 5 3 A közös kiváltságlevelek őrzése és védelmezése tehát olyan fontos érdek volt, amely feltétlenül közrejátszott a városok feletti szervezet kikovácsolődásában, a hajdúvárosok kerületének létrejöttében. A fentieken túl a közös szervezet kialakulásában fontos szerepet játszott az a funkció, amelyet leginkább talán a parasztvármegyék szerepével vethetnénk össze. 5 4 Amíg a hajdúvárosok katonai erejét az erdélyi fejedelmek például városonként állították céljaik szolgálatába — mint Rákóczi György is 1644-ben Szoboszlót —, addig a közbiztonság fenntartása közös feladat volt. Már 1615-ben Dóczy András szatmári kapitány szabadságot adott és engedett a hajdúk kapitányainak arra, hogy a kóborló, csavargó egyéneket, akik a törökkel kötött békét felboríthatnák, megfoghassák és „vagy Cassara avagy ide Zatmarba fogva hozzak". 5 5 E funkció a XVII. század második felében jutott nagy szerephez, amikor a hajdúvárosok katonai szerepe erősen csökkent, s a kuruc—labanc harcok, majd a felszabadító háborúk során az ország nagy része hadszíntérré vált, s a közbiztonság erősen lehanyatlott. 1663-ban Wesse49 A nánási esetek: HBmL IV. A. 502/h. Hajdúker. vegyes iratok 2. VII. 45—46. A fellebbviteli esetek száma nem nagy, Rácz István is mindössze négy ilyen esetről tud Szoboszló esetében, amelynek pedig leggazdagabb a XVII. századi levéltára. (Hajdúszoboszló önkormányzata i. m. 100.) 50 Szoboszló nem jöhet számításba, hiszen az külön kiváltságlevelet kapott, s Halasi Fekete Péter kapitánysága idején külön politikai irányvonalat is képviselt. Bár Böszörmény sem szerepel a nagyhajdú adománylevélben, látnunk kell azt, hogy ide a Kálióból áttelepültek jöttek, s így Böszörmény hajdújoga az adománylevélben szereplő Kálló révén szorosan kötődik a korponai kiváltságlevélhez. 51 Formula juramenti penes communem renovatam Privilegiatorum 7 oppidorum Hajdonicalium Donationem. HBmL V. A. 1. a. 1. H.bösz. Prot. 3. p. 52 Uo. 18. p. 53 Uo. 3. p. 54 Gyárfás István: A paraszt vármegye. Budapest, 1882. A kérdés modern feldolgozása Szakály Ferenc: Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században (Budapest, 1969). 55 HBmL IV. A. 502/h. 2. VII. 33. E rendelkezés nyilván a le nem települt szabad hajdúk ellen irányult és elsősorban politikai megfontolásokból született. A fő veszélyt azonban a közbiztonságra az ilyen kóborló, félkatonai elemek jelentették. 43
