Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája
ellenére — Szabolcs vármegyének is. Közismert, hogy Szabolcs sohasem tudott megbékélni a területére befészkelődött hajdúkkal, ezért állandóan áskálódott ellenük. A közös nyomás ezért közös védekezésre is kényszerítette őket. 4 4 Összefoglalva megállapíthatjuk tehát, hogy a szabolcsi hajdúvárosok sajátos államjogi helyzete azt is eredményezte, hogy közöttük szorosabb összetartásnak kellett kialakulni, hiszen ők a Partiumban élvén, helyzetük merőben különbözött a bihari részekétől. A magyar királyság, az erdélyi fejedelemség és török birodalom törekvéseinek és lehetőségeinek a figyelemmel kísérése egyáltalán nem könnyítette meg e városok lakóinak politikai tájékozódását és tisztánlátását. Több ízben lehettünk tanúi ezért annak, hogy a városok kebelén belül éles összetűzések voltak a királyi és fejedelmi irányvonal között. Ezt láthattuk Nagy András és Halasi Fekete Péter ellentétében, de ennek lehetünk tanúi a harmadik hajdúfelkelés során is, amikor a városok társadalmán belül különösen nagy feszültségek keletkeztek. Sajátos összekovácsoló szerepet töltött be Szabolcs állandó jogigénye is. Kiváltságaik védelmére egyébként is mindig mint a hajdúvárosok universitása léptek fel az uralkodóhoz, Szabolcs megyéhez stb. címzett leveleikben. 4 3 Az államhatalomnak mindenkor fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy a hajdúvárosokat összefogja, s érdekeinek megfelelő felügyeletet gyakoroljon rajtuk. A történeti irodalomban e téren a Forgách-féle instrukciókat tartják az első kezdeményező lépésnek. Teljes joggal, hiszen az a mindenkori kassai főkapitányt tette meg a hajdúvárosok felügyeleti és fellebbezési fórumául. 46 Nyomatékosan fel kell azonban itt hívnunk a figyelmet arra a tényre, hogy Forgách rendeletének fontos közjogi előzménye is volt. 4 7 1608-ban ugyanis a felsőmagyarországi rendek partikuláris congregatioja úgy határozott, hogy a hajdúvárosok a kassai főkapitány fennhatósága alá tartozzanak. Forgách tehát nem önkényesen hozta rendeletét, hanem a magyar rendekkel egyetértésben, illetve azok utasítására. A történeti irodalomban ma már az is elterjedt és elfogadott nézet, hogy a Forgách-féle instrukciók vetették meg a hajdúvárosok közigazgatásának az alapját is. Szoboszló városigazgatását elemezve Rácz István arra a megállapításra jutott, hogy azok sok tekintetben tartották is magukat az utasításhoz, s ez végeredményben a többi hajdúvárosra is igaz. 48 Levéltári adatok bizonyítják azt is, hogy a kassai főkapitányi szék, mint fellebbezési fórum a XVII. század folyamán élő valóság volt a hajdúvárosok 44 Komoróczy György: A Hajdúkerület szervezetének néhány problémája... i. m. 45 így írták alá például Szabolcs vármegyéhez írott levelüket 1654-ben: „Universitas septem liberorum oppidorum hajdonum capitanei in Comitatui Szabolcs existens." Szabolcs vármegye levéltárából idézi Rácz István: A hajdúk a XVII. században i. m. 199. 46 Itt röviden csak utalhatok arra a tényre, hogy a Forgách féle utasítás szabályozta a hajdúvárosok belső közigazgatási életét is, s így az azonos vagy hasonló városi szerkezet kialakításával is közrejátszott abban, hogy a városok egy kerületben tömörülhettek. 47 1608. június 24-én a felvidéki rendek Illésházy elnöklete alatt Kassán a következőket határozták: A hajdúk kik a Tiszán túl az ország kebelében laknak, a jelen gyűlés határozata szerint a főkapitány hatósága alá tartoznak, ha pedig makacskodnának és a főkapitány parancsainak ellen szegülnének, hatalmában áll azokat érdemök szerint megbüntetni. A Tudomány Tár 1841. évf. (IX.) 131. lapját idézi Dudás Gy. i. m. 82. 48 Rácz István: Hajdúszoboszló önkormányzata a XVII. században. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1958—1959. (szerk. Béres András, Debrecen, 1960) 91—92. A hajdúvárosok feljebbviteli fóruma 1686 után a kassai kamara, az erdélyi fejedelmek fennhatósága idején pedig a kállói kapitány volt. 42
