Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája
Magyarországhoz tartoznak Nagy András és társai erőszakkal tovább ne tartóztassák, hanem elbocsássák és szállhasson vissza ki-ki korábbi lakhelyére. Természetesnek kell tehát tartanunk, hogy a Kunságban közismerten erősen érdekelt szoboszlóiak kapitánya Nagy Andrással szemben Habsburg-párti volt. Tovább bonyolította a szabolcsi hajdúvárosok helyzetét, hogy tulajdonképpen a hódoltság területére települtek. 4 1 A hajdútelepek elődei, mint jobbágyfalvak és mezővárosok már jóval a tizenöt éves háború kitörése előtt felbukkantak a török defterekben, s így török részre is adóztak. Eger eleste után pedig a török igényt tartott az egri vártartomány területére is, s ez elsősorban Polgár és Szentmargita esetében okozott nehézségeket. Közismert, hogy a török makacsul ragaszkodott az egyszer már behódolt helyek megtartásához, s ezért is, meg katonai erejük miatt is sokáig és makacsul követelte a hajdúvárosok palánkjainak elrontását. Ez egyet jelentett volna katonai jellegük megszüntetésével, ami viszont kihatásában már messze túlmutatott a hajdúk érdekein, hiszen a hajdúvárosokat úgy is felfoghatjuk, mint a végvárrendszer alföldi, hiányzó szakaszának a kiegészítését. Ezért amikor a török birodalom 1615-ben szándékát félreérthetetlenül megfogalmazta, s követelte, hogy a hajdúvárosok palánkjait rontsák el, a királyi Magyarország és a vármegyei nemesség nem maradhatott közömbös. 4 2 A hajdúság újabb felkelésétől is tartván a rendek kérték a nádort, hogy a hajdúk érdekében járjon közre. A védelem valóban hatékonynak is bizonyult, bár 1618-ban újra híre járta, hogy a török felújította követelését. Forgách Zsigmond kassai főkapitány nyugtatta meg a hajdúvárosokat: 4 3 „Az Teöreökkel való bekessegh az lett, az ti reszetekriil, es haidu városokrul ekképpen vágion, es ment veghez, hogy valakik (a magyar királynak) adot nem adnak, azok az Teöröknek se fizessenek, es adot ne adgianak..." Az ügy fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy II. Mátyás külön levelet írt a szoboszlói, nánási, vámospércsi és polgári kapitánynak, s cáfolta azt a hírt, hogy a hajdúvárosok elpusztíttatnak, „es mind szabadsagbol, privilégiumból el bomolva kenszeritiettnek az Töröknek engedelmessegre." Biztosította őket, hogy „ez mi birodalmunkba levő Hajdú vitezek csendessegesen bekessegesen lakhatnak es maradhatnak." A hajdúk katonai szervezetére is érdekes fényt vet, hogy a levél címzése Capitaneis, Ductoribus, Centurionibus et Decurionibus szól. Itt röviden csak utalhatok arra a megállapításra, hogy a hajdúvárosok egymáshoz való tartozásának kialakulásában fontos szerep jutott — akarata 41 Erre vonatkozóan lásd: Módy György : A község a hajdúk megtelepedéséig. Hajdúdorog története i. m. 37. Uő: A falu település- és birtoklástörténete a hajdúk megtelepedéséig. Hajdúhadház múltja és jelene i. m. 36. Rácz István: Jobbágyi alávetettség — hajdúvárosi szabadság. Hajdúnánás története i. m. 254., Módy György: Hajdúböszörmény és környéke a XIII. századtól a hajdúk letelepedéséig. Hajdúböszörmény története i. m. 52. Balogh István: Polgár a hajdúvárosok sorában. 1608—1717. Polgár története i. m. 87—88. Különösen élesen vetődött fel e kérdés Polgár és Szentmargita esetében, mert azok már Eger elfoglalása előtt is hódoltnak számítottak. Vö. Velics Antal— Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek. I—II. (Budapest, 1896) I. 215. 42 A felsőmagyarországi rendek véleménye szerint: „...ha őket az ő Donatiójokban, szabadságokban, és Lakó hellyekben megháborítják, félő hogy valami nagy veszedelmes tumultust Országunkban" indítanak. „Forog ez is eszünkbe, a mi Országunkban sem Ő Felségének, sem az Országnak semmi olly kész hada nints, kihez bízhatnánk, ha a Hajdúságot is Jószágokban való megháborítással, szabadságoknak elvételével, Töröknek hódolással való erőltetéssel, és házok kerítésének elvonásával ellenségünkké tegyük, a Török erőtlen állapotunkat eszébe vévén, .. .artzul reánk fordulván, és véletlenül bennünket Országostól elveszessen." Origó et Status i. m. Provocatum sub Nro 9-no (20). 43 HBmL Hajdúker. vegyes iratok. IV. A. 502/h. VII. 43. 41
