Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája
mindössze két év (1706—1708) köti őket a hajdúvárosokhoz, s bár e kérdéses időben a korabeli iratok velük együtt tíz hajdúvárosról emlékeznek meg, s a hajdúvárosok maguk is egy ízben Tégláson ültek össze, megállapíthatjuk, hogy azok mégsem ízülhettek a Hajdúkerület szervezetéhez. Ha élt is bennük a vágy a hajdújog elnyerésére, annak megszerzésére mégsem tettek lépéseket, vagy legalábbis nem tudunk róla. Szereplésük lényegében kimerült abban, hogy portális katonaságukat a hajdúvárosok regimentjébe osztották be. 3 8 Summázva megállapíthatjuk tehát, hogy a Hajdúkerület városainak száma végül is hatban állapodott meg, annak ellenére, hogy majdnem kétszer ennyien is számba jöhettek volna. Ennek legmélyebb okát a magyar társadalom sorsának alakulásában kell keresnünk, amely nem kedvezett a hajdúszabadság további kiszélesedésének, hanem a második jobbágyság rendszerének fokozatos kiépülésével és megszilárdulásával párhuzamosan azt felszámolni igyekezett. A kerületi tevékenység funkcióinak és formáinak kiépülése Városaink egy szervezetbe való tömörülését nagyban elősegítette az, hogy a XVII. század folyamán a különböző történeti szituációkban közel azonos vagy azonos problémákkal találták szemben magukat. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy e problémák egyszerűek is lettek volna, sőt általában jóval bonyolultabb politikai helyzetben kellett létezniük, mint bihari társaiknak. Míg Szabolcs a Partium része volt, addig Bihar az erdélyi fejedelemséghez tartozott. A szabolcsiaknak így mindig elsődlegesen szem előtt kellett tartaniuk a Habsburgok és az erdélyi fejedelemség, illetve a török birodalom viszonyát, hiszen számukra ez létkérdés volt. Gyakran tapasztalhatjuk ezért a városokban a XVII. század folyamán a Habsburg és az erdélyi befolyás küzdelmét, s emiatt gyakran villongásokra is sor került. Ennek legmélyén rendszerint a politikai konstelláció különböző megítélése húzódott meg. Komoly nehézségeket jelentett ez mindjárt a letelepülés után, s így nem tekinthetjük véletlennek Nagy András hajdúgenerális 3 9 Báthori Gábor erdélyi fejedelem fő támasza — és Halasi Fekete Péter Habsburg párti szoboszlói kapitány közötti ellentétet, s azt mindenképpen úgy kell interpretálnunk, mint a hajdúmozgalomban, mindenekelőtt a szabolcsi hajdúvárosokban ténylegesen meglevő s földrajzi helyzetükből is következő választási lehetőség különböző irányban történő megvalósulását. Hogy mennyire bonyolult volt a korabeli történeti szituáció, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a következő eset. 4 0 Nagy András hajdúkapitány, mint Bajom várának ura a tizenöt éves háború során Bajomba és más helyekre (mindenekelőtt Szoboszlóra !) menekült nagykunokkal szemben földesúri igényekkel lépett fel, s azokat a háború végén visszatelepedésükben gátolta. E tény persze államközi súrlódásokhoz is vezetett, s Báthori Gábornak és II. Mátyásnak 1612-ben legfelső szinten kellett a kérdést megoldani és elrendelni, hogy a kunokat és jászokat, akik a nádorhoz, tehát a királyi 38 Rácz I. i. m. 182. 39 Komáromy András: Nagy András hajdúgenerális halála. Hadtört. Közi. 1910., újabban Rácz István: A hajdúkérdés Bocskai István szabadságharca után (Nagy András hajdúgenerális). Acta universitatis debreceniesis de Ludovico Kossuth nominatae. Series Historica III. (Budapest, 1964. szerk. Varga Zoltán) 31—55. Itt látjuk célszerűnek megemlíteni, hogy Halasi Fekete Péter Bocskai Istvántól nyert — mindmáig publikálatlan — armálisát a hajdúszoboszlói Bocskai István múzeumban őrzik. 40 Gyárfás István: Ismeretlen magyar köriratú pecsétek. Századok. 1883. 594. 40
