Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája
a XVII. század folyamán számolnunk kell itt élő (bizonytalan jogállású) hajdúkkal. 3 5 Bár királyi tulajdonba került, egykori földesura — a Kállai família — jogigényéről nem mondott le, s szívós erőfeszítéseket tett hajdani birtoka visszaszerzésére. A szabadságharc kitörése után a fejedelem hamarosan — 1704-ben — kivette Szabolcs megye joghatósága alól és a hajdúvárosokhoz csatolta. 3 0 Kiváltságlevelet azonban nem kapott, s a fejedelem is ideiglenesnek tüntette fel rendelkezését. Kálló lakosságában azonban érthető módon élt és munkált a vágy, hogy hajdújogát véglegesítse, s ez teljes mértékben találkozott a többi hajdúváros óhajával is. Ezt szintén természetesnek kell tekintenünk, hiszen Kálló viselte a legnagyobb adóterhet^ a hajdúvárosok között, sorsa tehát a többi városra sem lehetett közömbös. Érthető az is, ha Szabolcs megye és a Kállai família e fejleményeknek egyáltalán nem örült, s minden követ megmozgattak, hogy város kiváltságolt helyzetét megszüntessék. Ezt ellensúlyozván, illetve Kálló helyzetét véglegesítvén adott a hajdúvárosok közgyűlése Nánáson 1709. február 25-én Fogarassi Tamás böszörményi és Szilágyi Sámuel szoboszlói hadnagyoknak Bercsényi Miklóshoz indulván olyan instrukciót, amely egyebek mellett a következőket is tartalmazta: 3 7 Mivel „Kálló városának szép privilégiumai lévén Felséges urunk dicsőült eleitül... (és) minthogy azon Városnak, mégh elei is eleinkel egy Corpusban szolgálták édes Hazánkat, és a mellett való fegyverkezés mellett, ennyi idő alatt edgyütt vágattattak, s casaltattak sok izben", ezért érjék el, hogy „réghi mod (szerint). .. Privilégiumában és szabadságában tartassék meg". Nyomatékul használják fel végvári múltját is. Itt jegyezzük meg, hogy az instrukció szerint a követeknek Polgár érdekében is fel kellett lépniük, mert az még a „Német világban" az egri káptalan fennhatósága alá került, s félő, hogy az újra előáll követelésével. Ezért esedezzenek azon, hogy „azon szegény helység réghi és mostani sok érdemeiért fel szabadittassék... (és) Göntz Várossá példájára contentaltassék." Nem tudjuk, hogy a fejedelem foglalkozott-e érdemben a hajdúvárosok kívánságával, vagy ebben az ügyben valamilyen további intézkedést hozott volna. Tudjuk, hogy a fejedelemnek inkább a hajdúszabadság igényének viszszaszorítása okozott komoly problémákat, bár ebben az esetben a tényleges állapot véglegesítéséről lett volna szó. így hát nagyon természetesnek kell tartanunk, hogy Kálló hajdújoga a szabadságharc bukása után véglegesen elenyészett. Mint már utaltunk rá, Újváros és Téglás szereplése Kálióhoz képest csak alárendelt volt. E két hely gazdasági jelentőségében és politikai szerepében meg sem közelítette Kállót, történeti múltja is jóval szerényebb volt. Időben 35 Szendrey István felvetette annak lehetőségét, hogy a Bocskai-hajdúk 1609-ben nem települtek át mindnyájan Böszörménybe, s egy részük Kállóban maradt. (A kállói hajdúkról. Múzeumi Kurír. IL. 1. (11) sz. 11.). I. Lipót oklevele szerint is (1687) Kálló város lakossága a következő: „Milites, Hajdones, Nobiles praesidarii Juratique, Cives et Ceteri lncolae... Oppidi Kálló". A várbeli katonák életformájára vet fényt Mérges István kállói várkapitány végrendelete (1642. III. 24.) „.. .a Kállai nagy folyáson tul valamely földek, a ki is határos Felegyhazi és Butykai földvei, a mely is a presidium Katonáknak adódott 1617-ik Esztendőben, a mellyet a Presidium Katonák fel osztottak egymás közt... a kiben bele megyen tiz tiz zsák élet" (három járásban). SzL. V. 1. Kálló kiváltságlevelei. 36 Ekkor Kálló várát is lerombolták (Koroknay i. m.J. Kálló végvár jellege véglegesen 1714-ben szűnt meg, amikor III. Károly kivette a végvárak sorából és a megyei keretbe helyezte: „oppidum inter Confinio non amplius commareretur, adeoquecessante confinianio ejisdem statu, jurisdiction! itius comitatus Szabolcsensis, in quo nimirum adjacet remmitum fuisset..." (Bées, 1714. III. 26.) SzL. V. 1. Kálló kiváltságlevelei. 37 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (továbbiakban HBmL) IV.A 502. A. 1. Hajdúker. jkv. 1. 285. 39
