Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája
mellett hajdúvárosi mivoltuk megtartása), s az eredmény is ugyanaz lett. 1668ban már Palkonyát (és Kisfaludot) praediumként halljuk emlegetni. 2 9 Kisfalud pusztulása Palkonyánál valamivel korábban következhetett be, s határuk tiszántúli részét a polgáriak foglalták el. 3 0 A pusztulás folyamatáról azonban közelebbi adataink nincsenek. A szintén egri káptalani birtokra települt polgáriak a palkonyaiakkal szemben gyökeresen be tudtak épülni a hajdúvárosok szervezetébe. Fontos oka volt ennek, hogy az itt gyökeret eresztett vitézek Homonnai Drugeth Bálint főkapitány engedélyével szállhattak ide (1608. ápr. 19.), s így rendre bekerültek a hajdúk kiváltságait megerősítő különböző oklevelekbe. 3 1 A hajdúvárosok katonai erejének hanyatlásával párhuzamosan a középkori birtokállományát rekonstruálni kívánó egri káptalannak azonban sikerült célját itt is elérni. 1701ben Polgár és Szentmargita újra birtokába került! 3 2 Bár ennek gyakorlati realizálását a Rákóczi szabadságharc meggátolta, a szatmári béke után a birtokba vételnek immár több akadálya nem lehetett. A polgáriakat 1713-ban szerződésre kényszerítették, s azok az egri káptalan és a hajdúvárosok között őrlődve végül 1717-ben pusztán hagyták a várost. Polgár majd csak 1727-ben népesült be újra, immár idegen telepesekkel. 3 3 A hajdúvárosok számát illetően szólanunk kell még a Rákóczi-szabadságharc alatt bekövetkezett eseményekről. Ismert tény, hogy a fejedelem Kállót, Újvárost és Téglást a hajdúvárosokhoz csatolta, s azok így egy ideig közösen viselték adó- és katonaállítási terheiket a többiekkel. E három hely közül kétségtelenül Kálló városa volt a legjelentősebb, legnépesebb és leggazdagabb nemcsak a hajdúvárosok között, de Szabolcs megyében is. Történeti múltja is jelentősen különbözött a másik kettőtől, akárcsak pillanatnyi helyzete. Szereplése ezért egészen másként és különös súllyal esik latba a hajdúvárosok között. A török időkben jelentős végvár volt, 3 4 a Bocskai-szabadságharc után pedig úgy tűnt, hogy sorsa egy lesz a többi kiváltságolt hellyel. Tudjuk, hogy nem így történt, hiszen innen a hajdúvitézek Böszörménybe települtek át, bár 29 Sugár /. i. m. 459. Az egri káptalan megtiltja az eszlári, szederkényi, polgári és bikki lakosoknak a palkonyai és kisfaludi prédiumok használatát. Palkonyát egyébként 1666-ban még lakták, hiszen ekkor pereskedtek a polgáriakkal a kisfaludi rév miatt. {HmL XII—2/b N. 12 D.2 F. 3 fr. 10). A továbbiakban tipikus jobbágyfalu lett, jellemző, hogy 1728-ban a palkonyai lakos Koszorú Mihály káromkodásért örökös jobbágyságot vállalt a tiszttartónak, Komlóssi Istvánnak. A vállalás minden leszármazottai nevében is szólt. Palkonya, 1728. ápr. 7. HmL Xll—2/b N. 15 D.2 F. 4 fr. 19. 30 Sugár /. i. m. 457—458. 31 Homonnai Drugeth Bálint szabadságlevele közölve Szendrey István: Hajdú-szabadságlevelek i. m. 20—22. A polgáriak a többi hajdúvárossal együtt szerepelnek II. Mátyás (1613), I. Lipót (1666 és 1695) megerősítő okleveleiben. A tényleges helyzetet rögzíti 111. Károly 1725-ben kelt megerősítő oklevele, amelyből viszont Polgár már hiányzott. 32 A nagy per részletes leírását és értékelését lásd: Balogh István: Polgár a hajdúvárosok sorában (1608—1717). Polgár története i. m. 113—133. 33 Az elnéptelenedés után az adóalap pusztulása miatt bekövetkezett bonyodalmakra és az újratelepedésre lásd: Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig. 1717— 1848. Polgár története i. m. 134—173. 34 Koroknay Gyula: Kálló egykori vára. A nagykállói járás múltja és jelene (Szerk. Csepelyi Tamás, Orosz Gézáné, Ratkó József, Szűcs Imre, Nagykálló, 1970) 55—72. Az 1574/5. tc. Kálló várát végvárrá tette és kivette a vármegye hatásköre alól. A XVII. század folyamán a város is számos privilégiumot szerzett, így a kállói mesteremberek taxa alóli mentességet nyertek (1655), szabad bormérést (1674), mészárszék és korcsma tartást (1681) élveztek, s 1669-ben már évi három vásár tartására kaptak engedélyt. Kálló kiváltságait II. Rákóczi György (1648) és I. Lipót is megerősítette (1687). 1678-ban a kállói várőrséget újból mentesítették a megyei joghatóság alól. (SZL. Kálló kiváltságlevelei.) 38
