Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája

különösen fontos kristályosodási gócot vehetünk észre, s ez a XVII. század utolsó harmada. A hajdúvárosok ebben az időszakban választották meg Désány István személyében első főkapitányukat,

1

7 ekkor hozták létre az első kerületi statutumot, ekkor alakult ki önálló adózási portájuk, hogy fokozatosan kiterebélyesedjék tisztikaruk is. A hajdúvárosok számának történeti alakulása A hajdúkiváltságolásokat a közhiedelem Bocskai István fejedelemnek tulajdonítja, s ez igaz is abból a szempontból, hogy az „öreg hajdúvárosok" privilégiuma jórészt a Bocskai által 1605. december 12-én Korponán kiállított kiváltságlevélen alapult. Ugyanakkor viszont a Hajdúkerület székvárosa — Böszörmény — nem Bocskai, hanem Báthori Gábor kiváltságolása és Polgár sem szerepel az ún. nagyhajdú adománylevélben. Szoboszló pedig, mint közismert külön kiváltságlevelet nyert Bocskai Istvántól.

1

8 Dorog esetében pedig annak lehetünk tanúi, hogy a talán Bocskai hajdúitól meg sem szállt helyet Tnurzó György nádor 1616-ban — mint a tokaji vár tartozékát — királyi szolgálatban álló rác hajdúknak adományozta, ezzel Dorog jogilag magánföldesúri telepítés lett.

1

9 II. Ferdinánd azonban 1632-ben a többi hajdútelepítéstől különválasztva megerősítette szabadságát, s ezzel Dorog végérvényesen felzárkózott a többi kiváltságolt hajdúváros mellé. E különböző eredetű privilégiumokat a közös királyi és fejedelmi megerősítések forrasztották egybe.

2

0 Ilyen oklevelekkel szép számmal találkozhatunk, hiszen városaink a Partiumban feküdtek, s ezért változva tartoztak a magyar király és az erdélyi fejedelem fennhatósága alá, s az uralom változása rendszerint megerősítéssel is együttjárt. Merőben másként alakult a bihari fejedelmi telepítésű hajdúvárosok sorsa, annak ellenére, hogy a XVII. század nagyrészén keresztül azonos helyzetben voltak a szabolcsiakkal. A bihari hajdúk kiváltságait a magyar király sohasem erősítette meg (nem is erősíthette, hiszen Bihar elismerten az Erdélyi fejedelemség része volt), hajdújoguk is elenyészett a XVII. század végére.

2

1 A szabolcsi ún. „öreg" hajdúvárosok számát illetően kétségtelenül legnehezebb pont Palkonya kérdése. A nehézségeket az is növeli, hogy Palkonya Borsod megyéhez tartozott, ennek ellenére többször együtt szerepel a szabolcsi hajdúvárosokkal. Egy 1618-as követi utasítás Szoboszló, Böszörmény, Nánás, Hadház, Dorog, Vámospércs és Polgár mellett említi Kabát, Palkonyát és Kisfaludot is.

2

2 1619-ben pedig amikor Dóczy András kassai generális felszólította a hajdúvárosokat, hogy fegyvert fogva azonnal avatkozzanak be a király oldalán az akkor kirobbant harmincéves háborúba, a hajdúvitézek böszörményi gyűlésük17 Dízsány István I. Lipóttól 1666-ban nyert címeres nemesi levelet, amelyet Szabolcs vármegyében hirdettek ki. Tisztségéről 1701-ben lemondott és Tokajba költözött. Vö.: Herpay Gábor: Nemes családok Hajdú vármegyében (Debrecen, 1926) 130. 18 E kiváltságlevelek legújabb publikációja Szendrey István: Hajdú-szabadságlevelek (Debrecen, 1971) A nagy adománylevél 11—16. Szoboszlóé 17—19. Böszörményé 29—30. 19 Dorog kiváltságlevelei Szendrey i. m.: 37—41. Az eredeti latin szöveget közölte: Rácz István: Hajdútelepítések és kiváltságolások. Hajdúk a magyar történelemben i. m. 56—59. 20 A hajdúvárosok jogainak megerősítéseit lásd Origó et Status i. m. (latin nyelven) és magyar fordításban Szendrey I. i. m. II. Mátyásé (1613) 31—32., I. Lipóté (1666) 42—43., ugyanövé (1695) 44—45. III. Károlyé (1725) 46—48. Böszörmény kiváltságait külön is |megerősítette Bethlen Gábor (1626) és II. Ferdinánd (1632). 33—36. 21 Vö. Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. H.é.n. (Debrecen, 1958). 22 Császár Edit: A hajdúság kialakulása és fejlődése. (Debrecen, 1932) 27. 36