Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája
ben ezt visszautasították, s határozatukat Szőcs György böszörményi, Szabó András szoboszlói, Bíró Gáspár hadházi, Nagy Mátyás polgári, Nagy Gergely nánási, Török György vámospércsi kapitányok mellett Balogh Gergely palkonyai kapitány is aláírta. 2 3 Palkonya hajdújogának eredete máig tisztázatlan a történeti irodalomban. Hajdú kiváltságlevelét nem ismerjük ; mindenesetre elgondolkodtató, hogy Homonnai Drugeth János 1639-ben Palkonyát „Ő felsége ... szabad hajdú városa"-nak nevezi, amely tehát azt jelenti, hogy az nem magánföldesúri telepítés, hanem királyi fennhatóság alatt áll. Fontosságát mutatja, hogy palánkkal vette magát körül, akárcsak a nagyhajdú városok. 2 4 Véleményünk szerint a palkonyaiak a szomszédos kisfaludiakkal együtt a második hajdúfelkelés során telepedhettek meg itt, akárcsak a polgáriak. Palkonya és Kisfalud ugyanúgy egri káptalani birtok volt, mint Polgár és Szentmargita. Egy 1659-ből származó tanúvallomás is megerősíteni látszik azt, hogy e négy pusztát (Polgár, Szentmargita, Palkonya és Kisfalud) a hajdúk közel egyidőben szállhatták meg s így közöttük szorosabb kapcsolat is lehetett. A^tanúk Bocskai és Bethlen Gábor idejét emlegetik a letelepedés időpontjaként. Érdekességként említem, hogy Czoma György az „onodi Vegháznak egyik lovas Hadnagya" szerint Palkonyát és Kisfaludot „Donatioval atta Őfelsége az Hajdúságnak", „Császár Őfelsége adománya volt." 2 5 Ennek ellenére azonban szinte biztos, hogy a hajdúk Palkonyát és Kisfaludot, mint pusztulóban levő egyházi birtokot merőben önkényesen szállották meg. Palkonya azonban nem integrálódhatott a hajdúvárosok szervezetébe. Nem szerepel egyetlen királyi megerősítő oklevélben sem, s így jogilag is a támadásoknak leginkább kitett városnak bizonyult. Ezt a törvényes tulajdonos, az egri káptalan az első adandó alkalommal ki is használta. Már 1642-ben azzal az utasítással engedte el követeit a pozsonyi országgyűlésre, hogy Palkonya és Kisfalud elvesztése miatti kárát orvosoltassák. 2 6 Hiába említi Bethlen István 1636-ban a hajdúkhoz küldött levélben Palkonyát nyolcadik hajdúvárosként, 27 s hiába beszél Homonnai Drugeth János 1639-ben őfelsége Palkonya szabad városáról, s hiába volt ez így még 1662-ben is, törvényszerűen először Palkonyának kellett az egri káptalan fennhatóságát újra elismerni, hogy példáját majd Polgár is kövesse. Az időpontot sikerült tisztáznunk! A palkonyaiak már 1660. november 28-án elismerték az egri káptalan „Palkoniahoz való igassagat, jus dominatusat ..." azaz földesúri fennhatóságát. 2 8 Valószínű, hogy ugyanazzal próbálkozhattak, mint később a polgáriak (a földesúri fennhatóság elismerése 23 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások (Budapest, 1898) 31. 24 Deák Gábor—Gyimesi Sándor: Olvasókönyv Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc város történetéhez (Miskolc, 1965) 36. Ebben Homonnai Drugeth János kéri Borsod vármegyét, hogy nyújtson segítséget a palkonyai palánk megerősítéséhez. Borsod ezt meg is ígéri: „Az Palkonyai palánkra való segítseghbőlis, az eö Nagyságha böcsüllites requisitiojara, ez mostani szúk idő höz kepest latvan abban is a közönseghes jot, offerallia s igeri jo akarattiat..." Borsod vármegye instrukciója Homonnai Drugeth Jánossal folytatandó tárgyalásra. Szendrő, 1639. máj. 18. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár Act. Pol. M. III. F. III. fr. 330. E dátum korábbi, mint az olvasókönyvben szereplő iraté, ami arra mutat, hogy Homonnai és a megye között hosszas tárgyalások folyhattak. 25 Sugár István: Adatok Polgár, Szentmargita, Csősz, Kékes és Szentmiklós történetéhez (1261— 1717). Polgár története i. m. 456. 26 Uo. 455. 27 Rácz István: A hajdúk a XVII. században. I. m. 132. 28 A palkonyaiak levele Sarkady Mártonhoz. Kassa, 1660. nov. 28. Heves megyei Levéltár (továbbiakban HmL) XXX. XII—2/b N. 15 D. 2 F. 4 fr. 16. 37
