Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája
ezen az állásponton. 1 4 Kömlei Kiss Miklós böszörményi főkapitány 1640-ben Szabolcs megyéhez intézett levelében már úgy fogalmazott, hogy „mi nagyságtoknak és kegyelmeteknek alázatos, igaz szolgálatú incorporatus tagjai vagyunk". A vármegye meg is engedte azt, hogy Puskás István és Dobszai András Böszörmény város képviseletében megjelenjen a megyei közgyűlésen. Nem tudjuk azt, hogy a többi város képviseltette-e magát, s az is lehet, hogy a böszörményiek a többi hajdúváros képében is megjelentek. Arról természetesen szó sem lehetett, hogy a hajdúk fejenként vegyenek részt a közgyűlésen, e lépést azonban — bár az később következmények nélkül maradt — mégis úgy kell értékelnünk, mint olyan jelenséget, amely ellenkezik a megvalósult Hajdúkerület tartalmi jegyeivel, s amely a turmezeihez hasonló jogállás irányába mutat. Ez azonban nem valósulhatott meg, mert a hajdúvárosok politikai, katonai, gazdasági és társadalmi helyzete egészen másként alakult. Legfontosabb szempont az, hogy a hajdúk adómentessége, nemesi jogállása tisztán katonai erejük következménye volt. Ennek hanyatlásával párhuzamosan fokozatosan adóterhekkel sújtották őket, s így a Szabolcs megyébe való beépülés gyökeresen más előjelű és sokkal hátrányosabb lett volna, mint tisztán nemesi jogállás esetén. 15 Az azonos városi kiváltságok és hasonló városi közigazgatás talajára támaszkodva, kihasználva az eddigi tényleges különállásukat, s a bécsi haditanács adóügyi megfontolásaival is találkozva sikeresen harcolták ki adózási függetlenségüket. A különálló adózási porták megléte lett az a szilárd mag, amely a hajdúvárosokat véglegesen és végérvényesen elválasztotta Szabolcs vármegyétől, s amely a Hajdú-kerület egyéb ismérvei között mintegy központi szerepet tölt be. A közös kiváltságok védelme mellett lényegében ez a szükséglet hozta létre a kerületi adminisztrációt, hogy az az idők folyamán egyre nagyobb hatáskört gyakoroljon és igyekezzék kiépíteni országgyűlési képviseletét is. Ez utóbbi 1790-ben valósult meg, 1 6 s így — ha a Fényes Elek nyújtotta szempontokat veszszük figyelembe — azt kell mondanunk, hogy a Hajdúkerület kialakulásának utolsó fázisa 1790-re esik. Ez az évszám más szempontból is jelentős a hajdúvárosokat életében, mert ekkor Szabolcs vármegye jogigényét is sikerült véglegesen elhárítani. Különösen jelentős volt ez azért is, mert II. József közigazgatási reformja következtében a hajdúvárosokat átmenetileg Szabolcshoz csatolták. Ugyanekkor kerültek a kamarai fennhatóság alól a Helytartótanács felügyelete alá is. Természetesen nem jelentheti ez azt, hogy a Hajdúkerület 1790-ben jött volna létre, de azt mindenesetre látnunk kell, hogy végleges formájában, úgy ahogyan 1848-ig fennállott, ekkor alakult ki, illetve az utolsó lényeges mozzanat ekkor történt. 1790 előtt a Hajdúkerület Fényes Elek harmadik típusába volt sorolható (különálló porták, önálló tisztikar, de országgyűlési képviselet nélkül) és jogállása a XVI szepesi városénak felelt meg. E történeti folyamatban egy 14 Rácz I. i. m. 145. 15 A hajdúvárosok elsősorban attól tartottak, hogy a megyei nemesség — saját jobbágyai védelmében — aránytalanul nagy adót vet ki rájuk. A megyével való közös adózás esetén természetesen a többi kiváltság is végső veszedelembe került volna. 16 1790/29. t.c.: „A jászok és kunok, meg a különben is régi kiváltságokkal bíró hat hajdú városok kerületei által, főleg a háború viszontagságai közt, az ország megtartására teljes buzgósággal teljesített sokféle szolgálatokat érdemlett megfontolás alá vévén, Ő felsége kegyes beleegyezésével megengedőnek határozták a karok és rendek, a jászok s kunok és a hat hajdú városok kerületeinek, hogy a jászok és kunok kerülete két, s a hat hajdú város két, üléssel és szavazattal bíró követet küldhessen az országgyűlésre." Magyar Törvénytár i. m. 1740—1835. évi törvénycikkek. 181. 3« 35
