Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája
ugyan, de országgyűlési szavazatuk nincs." Ide sorolja a XVI szepesi város kerületét. 4. Olyanok, melyek „sem külön portákkal, sem független tisztikarral, sem országgyűlési joggal nem dicsekedhetnek, de rendes jobbágyi szolgálatokat nem tesznek, s különféle kiváltságokban részesülnek." Ide sorolja a korona nagykikindai és a tiszai kerületét. Itt jegyezzük meg, hogy egyes vélemények szerint (Ereky István) tulajdonképpeni szabad kerületnek csak a 2. és 3. pont alatt felsoroltakat tekinthetjük, míg a másik kettő átmenetet alkot a vármegye és a tulajdonképpeni szabad kerület között. 1 1 Igaz ugyan, hogy a turopolyai nemeseknek külön tisztikaruk és bíróságuk volt (pallosjoggal is rendelkeztek), de közigazgatásilag mégis Zágráb megye fennhatósága alatt állottak. Ugyanez vonatkozik a korona tiszai kerületére, amely Bács-Bodrog és a kamara nagykikindai kerületére, amely Torontál vármegye közigazgatása alá tartozott. Ez utóbbiaknál a turmezeiek nemesi jogállása természetesen hiányzott. Ez az osztályozás kétségtelenül lényeges tartalmi jegyek alapján történt, de nézőpontja statikus. Azt az állapotot rögzíti, ahogyan a feudalizmus utolsó időszakában fennállottak. így eltekint attól, hogy azok gyakran homlokegyenest eltérő történeti fejlődés eredményeként keletkeztek, bár a szabad kerületek létrejöttében mindenképpen a feudális társadalom belső ellentmondásainak és osztályharcának lecsapódását kell látnunk. A konkrét megvalósulási forma azonban kerületenként más és más volt. Egyáltalán nem magától értetődő dolog az, hogy a hajdúvárosok fejlődése olyan kerületet hozott létre, mint ahogyan a Hajdúkerület végülis megvalósult. Ha Fényes Elek osztályozási szempontjait vesszük alapul, úgy azt láthatjuk, hogy a kritikus XVII. és XVIII. században akár másfajta fejlődési irány is megvalósulhatott volna. így mindenekelőtt komolyan számításba kell vennünk azt, hogy a hajdúvárosok fejlődése elvben lehetővé tett volna egy, a túrmezei nemességhez hasonló jogállás elérését, hiszen Bocskai István kiváltságolásai a hajdúkat kétségtelenül nemesi jogokkal ruházták fel. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell azt is, hogy Bocskai kiváltságolásai egy vármegye — Szabolcs — területére szóltak (Kölesér-Nagyszalonta kivételével), s így nyitva állt a lehetősége annak, hogy az immár nemesi jogokkal felruházott hajdúvitézek Szabolcs vármegye nemesi közösségébe épülnek be. Erre konkrét próbálkozások is történtek! így Szabolcs már 1614-ben bepanaszolta a hajdúkat, hogy bár nemesek, a megye nemességétől elkülönítik magukat. 1 2 Thurzó György nádor utasította is őket, hogy a jövőben a régi nemesek szokása és az ország törvényei értelmében ismerjék el a vármegyei joghatóságot és bíráskodást. E nádori döntés nemsokára az országgyűlésen törvényerőre is emelkedett. 1 3 Az 1618/73 t. c. így intézkedik: „Conclusum est, ut miles hajdones, in superiori Ungaria residentes, comitatui ubi residentias habent incorporentur, et instar aliorum nobilium jurisdictioni et judicatui comitatus subjaceant." E szerint tehát a felsőmagyarországi hajdúvitézek — így a szabolcsiak — az illetékes vármegye törvényhatósága alá tartozzanak, ugyanúgy mint a megyei nemesség. Szó sincs tehát arról, hogy a törvénycikk a hajdú kiváltságokat akarta volna elenyésztetni, hanem csak azt akarta elérni, hogy a vármegye jurisdictioja rájuk is kiterjedjen. Ekkor a hajdúk még hallani sem akartak arról, hogy beépüljenek a megyei nemességbe, de a városok második generációja már változtatott 11 Uo. 23. 12 Rácz I. i. m. 144—145. 13 Magyar Törvénytár. 1608—1657. évi törvények (Szerk. Márkus Dezső) Budapest, 1900. 164. 34
