Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Szamosújvári Sándor: Keresztnévadási szokások Hajdúböszörményben az 1920-as években

hanem azért, mert az apának nem tetszett saját neve. Ilyen esetben a második gyermek sem viselte az apja nevét. A legtöbb idős adatközlő véleménye szerint az első leány az anyja nevét kapta. A századfordulótól egyre nagyobb hangsúlyt kapott leány esetben az édesanyának a névválasztással kapcsolatos joga. E jogot a családban senki nem kívánta elvitatni, s leánygyermek esetében szinte egyedül döntött e kérdésben. A 82 éves D. Nagy Antal szerint a leány elsősorban az anya és a nagyanya után kapta a nevét. Ő hangsúlyozta e hagyományos névátadási szokásnál a családi közösség erejét és erősítésének gondolatát, amikor a következőket mondta : A családból vettük a nevet és nem más után mentünk. Özvegy Fekete Mártonné is azt erősíti meg, hogy a leány elsősorban az anya, s ritkábban a nagyanyja nevét kapta. E megállapításoktól is eltérnek azokban az esetekben, amikor az anyának nem tetszik saját neve, vagy valamilyen divat hatására különlegesebb neveket kívánnak adni leányuknak. A névadási szokás alakulásánál mint láttuk a társadalmi szempontok mellett a vallás is befolyásoló erő volt. Míg a megállapítások elsősorban a hajdúböszörményi reformátusok körében volt érvényes, ettől eltér a kisebbségben levő görög katolikusok névadási szokása és gyakorlata. A keresztszülök hatása a névadásra Lovas Márton református lelkész tapasztalata szerint a szülők, nagyszülők, s a felmenő rokonság mellett gyakran tapasztalható, hogy a keresztszülők valamelyikének nevét kapja a gyermek. Ez nem mond teljesen ellent az eddigieknek, sőt erősíti azt. A keresztszülők legtöbbször a szülők testvérei, vagy a szoros rokonságból kerülnek ki. E századunk első negyedére is vonatkozó megállapítás alól kivételt képez a XIX. század első felében tapasztalható olyan gyakorlat, amikor rokonságon kívül a szülők szívesen kérték fel keresztszülőnek a város katonai, polgári vagy egyházi tisztségviselőit. Ez időszakból így találkozunk a keresztelési anyakönyvekben a következő tisztségeket viselő keresztszülők bejegyzéseivel : Hajdúk Strása Mestere, — Ord. Hadnagy, — Hadnagy, — Prókátor, — Szenátor, — Fiskális, — Városgazda, — Prédikátor, — Kúrátor stb. A keresztszülők tisztsége, rangja, a szülők magasabb kapcsolatkeresését, s a felemelkedés utáni igényt is tükrözi. Túl a kapcsolaton, a választott keresztszülők neve is kimutathatóan hatással volt a névadásnál. Születésnap és névnap kapcsolata Sok népszerű nevet —, mint a Mária, Sándor stb —. azért adják a szülők, mert a születés e napra, vagy annak közelében történt. Ez a befolyásoló tényező még a hagyományt erősen tartó családok esetében is előfordul. A 79 éves Fekete Antal csak azért kapta az Antal nevet, mert Antal napján született. Ez —, s a hasonló esetekben — a születésnap és a névnap egybeesett. Szóltunk arról, hogy az idősebbek milyen körültekintően jártak el a nevek megválasztásában. Hasonló figyelmet fordítottak a családi eseményeknek, s így a névnapok megünneplésének is. Fekete Antal a névnapjára tette az eljegyzését, s így e napon a születésével, névnapjával együtt három eseményre emlékeztek. Egyik eseményt erősítik a másikkal, illetve a harmadikkal, s nagyobb családi ünneppé teszik. Simon György görög katolikus esperes szerint a görög katolikus vallásúak körében sok névnapnak nagy volt a vonzóereje, a bűvköre. Ő április 16-án született, s ezért keresztelték Györgyre, mert közel volt a születésnapjához április 23-a, György napja. A katolikus egyházaknál a szentek tisz277'