Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

É. Kiss Sándor: Szilágyi Dániel (1831—1885)

Királyi Konzulátuson rituális esküvel felesküdött, Hüszni effendi, Szilágyi Dániel török írnoka. 9 1886. január 24-én az MTA igazgató tanácsának ülésén Fraknói Vilmos főtitkár jelenti, hogy néhai Szilágyi Dániel Konstantinápolyban elhunyt hazánk­fiának halála után nagy értékű könyvtárát és keleti kéziratokból álló gyűjtemé­nyét fia, Szilágyi Béla ref. lelkész az Akadémiának ajánlotta fel : mire az Aka­démia 300 forint előleget adott neki, hogy Konstantinápolyba utazhassék, és a hagyatékot Magyarországra szállíttassa. Szilágyi Béla január 19-én Vámbéry Ármin rendes taghoz intézett levelében jelenti, hogy a kéziratokat 6 ládában az Osztrák—Magyar Követségnek adta át elszállítás végett ; a könyveket 44 ládá­ban pedig immár Budapestre kész szállítani, de kinyilatkoztatja, ezt csak úgy teheti, ha az Akadémia táviratilag 1500 forintot utalványoz költségei fedezésére, különben kénytelen volna a könyvgyűjteményt másoknak bocsátani áruba. Az igazgató tanács a kívánt jelentékeny összeget nem előlegezheti, mivel az Akadémiának a kéziratok és könyvek értéke felől tüzetes és biztos tudomása nincs. Ezért a konstantinápolyi cs. és kir. követség fel fog kéretni, hogy a követ­ségnél letett kéziratokról a keleti nyelvekben járatos egyén által jegyzék készí­tését eszközölje. 1 0 A Budapesti Hírlap Szilágyi Dániel könyvtára címmel az Akadémia fenti határozatához többek közt a következőket fűzi: „A dolgok ez állásához saját értesülésünk alapján megjegyezzük, hogy a Szilágyi-könyvtárt amint van, kons­tantinápolyi szakemberek százezer frankra becsülték és tudomásunk van arról hogy az örökösök eltökélt szándéka a gyűjteményt ezen összegen alól nem adni el senkinek. Tavaly Maximov úr, az orosz nagykövetség első dragománja, ki orien­táliákban nevezetes bibliofil, harmincezer frankot kínált Szilágyinak nyolc török kéziratért. Az öreg magyar azonban azt mondta, hogy a kéziratok nem eladók, mert ő azokat haza szánta. Most, hogy Szilágyi Dániel meghalt, Maximov úr az orosz akadémia részéről tett ajánlatot az örökösöknek az egész könyvtár megvé­telére nézve; Erre az ajánlatra Szilágyi Béla nem reflektált, mert úgy fogta fel a dolgot, hogy ő már kötelezve van a Magyar Tudományos Akadémiának, mely ki­jelentette, hogy a könyvtár summáris hazaszállítását kívánja. Az Akadémia azzal, hogy 300frt-ot küldött a hazaszállítás költségeire mindenesetre szép munificenciát tanúsított; de nem következetes eljárás tőle, hogy amikor az örökösök már bele­mentek a hazaszállítás nagy és költséges vállalatába, egyszerre megvonja a támo­gatást, kevésnek mutatkozván az előlegezett pénz. Hogy az Akadémia részéről kockáztatás foroghat fönn, arról szó sem lehet, mert a másfélezer forintot megéri a könyvtár, mint csomagolópapír is; E mellett Szilágyi Béla gyönki ref. lelkésznek van annyi ingatlan vagyona, hogy az 1,500frt. akkor sem veszhetne el, ha a könyv­tár valamely vis maior által megsemmisülne. Mindenesetre az Akadémia nem takarékpénztár, hogy hitelt nyisson; hogy a Szilágyi könyvtárra többénem reflek­tál, azt teljes joggal adhatja tudtul azzal, hogy nem segíti elő a könyvek haza szál­lítását. Mi a változás oka, azt nem tudjuk. Vámbéry Ármin és Szilády Áron, akik ismerik a könyvtár nevezetesebb darabjait, bizonyára felvilágosították az igazgató­tanácsot arról, hogy a Szilágyi-féle gyűjtemény nem antikvár lom, és hazakerülése nyereség volna." 1 1 Úgy látszik, az Akadémia igazgatótanácsa megbízható tájékoztatást kapott a hagyaték értékéről, mert 1886. március 21-i ülésén Fraknói Vilmos főtitkár 9 BH 1885. dec. 22. 10 Kivonat a Magyar Tudományos Akadémia Igazgatótanácsának jegyzőkönyvéből. 11 BH 1886. febr. 5. 17 Hajdúsági Múzeum Évkönyye 257

Next

/
Thumbnails
Contents