Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
É. Kiss Sándor: Szilágyi Dániel (1831—1885)
Tudományos Akadémia kötelessége. Ipolyi Arnold püspök és Henszmann Imre urak ismerik Szilágyi Dániel működését és gyűjteménye értékét. Nem hiába sürgette Tóth Béla a gyűjtemény sorsának rendezését. 1885. december 1-én szenzációs cikket közöl a Budapesti Hírlap: Rabló egy magyar tudós örökében címmel. Szilágyi Dániel halála után az Osztrák—Magyar Konzulátus és a Konstantinápolyi Magyar Egyesület közös pecséttel lezárták boltjának és lakásának az ajtaját, míg fiai eljönnek, hogy az örökséget átvegyék. A Magyar Egyesület a biztonság kedvéért felfogadott egy bekedsit 'őrt' hogy se éjjel, se nappal ne tágítson a küszöbtől. A boltot, illetve lakást mégis feltörték. November 29-én, hétfőn jelentette az őr, hogy az emeleti kamra ajtaja nyitva van. Azonnal kiszállt a Konzulátus és a rendőrség a Galata Szeráj egyik legügyesebb tisztjével, Juszuf effendivel. Megállapították, hogy az ablaktábla gyémánttal van kivágva, s a tettes vagy az ablakhoz támasztott létrán, vagy a második emeletről leereszkedve hatolt be. A két szobában a tolvaj mindent átkutatott. Értéktárgy nem hiányzott, órák, gyűrűk, brelogueok, láncok, érintetlenül hevernek a lom közt. Ebből arra következtettek, hogy a tettest nem a pénzvágy vezette, hanem valami más ok. Hogy mi veszett el, nem lehetett megállapítani, mert Szilágyi Dániel pontos leltárt nem vezetett. (Kunos Ignác, ki a gyűjtemény valódi értékét ismerte, a hagyaték átvizsgálásakor megállapította, hogy kb. 200 db kéziratos kódex veszett el.) A betörés a konstantinápolyi magyarok közt nagy felháborodást keltett. A hűtlen bekedsit a rendőrség vasra verve elvitte. A Magyar Egyesület ezután két felfegyverzett horvát származású magánrendőrt fogadott a lakás őrizetére. Tóth Béla feltevése szerint a betörés a török államrendőrség csínytette volt. Szerinte Szilágyi Dánielnél fontos iratok voltak Mithád basa hagyatékából, melyek Abdul Aziz szultán meggyilkolására vonatkoztak, s ez némelyekre igen kellemetlen lehetett volna. Szilágyi az Ifjú Törökország mozgalom számos vezetőjével is kapcsolatot tartott, s talán ezzel is összefügg a betörés. Szinte bizonyosra vehető, hogy a betörést azok szervezték és hajtották végre, akik ismerték a Szilágyi Dániel birtokában levő nyomtatványok, kódexek és egyéb kéziratok értékét. Erre lehet következtetni Kunos Ignác jelentéséből. A Budapesti Hírlap 1885. december 4-én hírül adja, hogy Szilágyi Béla gyönki református lelkész, az elhunyt fia megérkezett Konstantinápolyba és a konzulátus ellenőrzésével a hagyatékot csomagolja. Végrendelet az elhunyt után nem maradt. A könyvtár és kéziratgyűjtemény a Magyar Tudományos Akadémiáé lesz. Szilágyi Sándor és Vámbéry Ármin december 6-án táviratot intéztek Konstantinápolyba Szilágyi Bélához, hogy az Akadémia hajlandó a gyűjteményt megvenni, s evégből kívánja, hogy az egész anyag Budapestre szállíttasson. A hagyaték mintegy harmincezer kötet. Az elszállítás aligha történhet simán, mert Törökországban a könyvek szigorú kiviteli tilalom alá esnek, különösképpen a vallásos iratok, valamint a történelmi- és nyelvemlékek. A Szilágyikönyvtár legértékesebb darabjai pedig ilyenek. Az Akadémia a külügyminisztériumot kéri, járjon közbe, hogy a könyvtár diplomáciai küldeményként, török vizsgálat nélkül, vámmentesen kerüljön Budapestre. 8 Az MTA kérésére a külügyminiszter megküldte Calice báró nagykövetnek ezt az utasítást. A török kormány hozzájárult, hogy Szilágyi Dániel könyvtára diplomáciai csomagként minden előzetes vizsgálat és vámolás nélkül küldessenek Magyarországra. A keleti kéziratok hiteles szakértője, ki a Császári és 8 BH 1885. dec. 8. 256'
