Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
É. Kiss Sándor: Szilágyi Dániel (1831—1885)
Akadémiának bemutatni, mint a keleti nyelvekben kitűnő jártasságú hazánkfiának, Szilágyi Dánielnek jelenleg konstantinápolyban élő könyvkereskedőnek ajándékát> melyet az Akadémiának, szem előtt tartva nevezetesen a török nyelvet tanulmányozóinkat, küld: nagyobbára iskolai és nyelvtani kézikönyveket, újabb szépirodalmi munkákat és szépiratokat, valamint egyes becsesebb költői és történelmi munkákat. Ezek viszonzásául az Akadémiától nyelvészeti munkálatok megküldését kéri csupán. A jövőre is ígéri, hogy hazai történelmünket érintő összes keleti kútfőket igyekezni fog időnként az Akadémia számára megszerezni. Ha valaki, úgy Szilágyi leginkább képes az Akadémiának ilyen irányú szolgálatot tenni, nemcsak kitűnő keleti nyelv- s helybeli viszonyok ismereténél, tudományos képzettségénél, de virágzó könyvkereskedésénél fogva is, mely a keleti könyvszakban egyetlen európai könyvkereskedés." Szilágyi Dániel ígéretét megtartotta. Az akadémia kézirattárában a Szilády Áron-féle hagyatékban három olyan levél is van, amely török nyelvű okmányok katalógusát tartalmazza. Ezeket alkalmi postával küldötte a török nyelvek kiváló ismerőjének, a Magyar—Török Okmánytár tudós szerkesztőjének, Szilády Áronnak. Szilágyi Dániel egész életében fáradozott azon, hogy a Magyarország történetére vonatkozó török kútfőket összegyűjtse. A hódoltság idejére nézve megbecsülhetetlen forrásokat szedett össze egy emberélet munkájával. Unikumok halmaza, fáradsággal, sokszor veszéllyel összeszedve olyan pénz árán, melyet gyakran s szájától vont el a magyar tudománynak ez a rajongó második Körösi Csorna Sándora — írja róla továbbiakban Tóth Béla. Neki mondotta halála előtt egy héttel tréfálkozva: „En legjobban szeretnék csizmában meghalni" — és pár nap múlva megtörtént, amit óhajtott. Munkája közben érte a halál. Reggel 6-kor még felkelt, megfőzte rendes teáját, aztán dolgozott. Thallóczy Lajos, a fiatal akadémikus számára Bosznia történetének forrásait foglalta össze. 1885. november 25-én 11 óra tájban egy üzletfele, egy örmény asszonyság látogatóba ment hozzá. Beszélgetés közben, hogy rosszul érezte magát, átküldte a Pest vendégfogadóba valaki ismerőséért. Tóth Béla sietett hozzá, de már csak a megholtat láthatta viszont. Török írónádjából még ki sem száradt a tinta. Katona volt, ki a csatatéren halt meg. Egy negyedóra múlva két hamál egyszerű fekete koporsót hozott ki boltja elé. A tudós felhalmozott kincstárától, a könyvektől nem maradt annyi hely, hogy befért volna oda az utolsó ágy. Isten szabad ege alatt, az utca közepén tették koporsójába a magyar Diogenészi, sa következő percben két egyszerű török teherhordó vitte a fekete lepellel letakart keskeny ládát végig a Grand Rue de Perán, az Osztrák—Magyar Kórház felé. . Tóth Béla keresett neki sírhelyet Konstantinápolyi protestáns temetőben ott, ahol a durva kövekből összerótt falban egy márvány tábla áll ezzel a felirattal: Hongrie. Magyar sírtelek 1860. Ez is Szilágyi Dániel alkotása. Ő szállíttatta ide a régi temetőből II. Rákóczi Ferenc udvari orvosának, Langenthalnak a hamvait a sírtáblával együtt. Száműzetésben meghalt honvédektől népes ez a kis magyar folt. Itt nyugszik Szilágyi Dániel elhalt két kisgyermeke is. Mellettük, két lépésnyire a Rákóczi emlékektől választotta ki Tóth Béla azt a kétnégyszögméternyi földdarabot, ahol végső nyughelye lett Szilágyi Dánielnek. Elhunytáról a következő magyar és francia nyelvű gyászjelentést tették közzé: „A Konstantinápolyi Magyar Egyesület mély fájdalommal jelenti, hogy szeretett és tisztelt tagja, Szilágyi Dániel honvédhuszár hadnagy az 1848— 49-i szabadságharcban ma, élete 55. évében elhunyt. Hült tetemei hétfőn, e hó 23-án délután 3-kor fognak örök nyugalomra helyeztetni a ferikői protestáns 254'
